Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1900
2 tanácsosnak, a F. J. R. lovagjának, volt 1848/9-es honvédnek s nyug. vármegyei tiszti-főorvosnak 1900. augusztus 17-ikén bekövetkezett elhúnyta volt. Érintette és pedig szomorúan érintette ez a haláleset Collegiumunkat is nemcsupán azért, mert az elhunyt a Collegium egykori jeles és feledhetetlen emlékű tanárának: Krayzell Andrásnak volt kiváló fia, a ki boldogult édes-atyjától nemes szivében szeretetet és odaadó érdeklődést örökölt egyházának összes ügyei- és így ősi Collegiumunk iránt, nem is csupán azért, mert collegiumi jogakademiánk dékánját és családját ez a gyászos haláleset oly fájdalmas, mély gyászba borította, hanem azért is, mert az elhunyt Collegiumunknak és benne különösen a jogakademiának anyagilag is áldozatkész támogatója volt mindenkor, s tanintézetünk iránt való meleg szeretetét önzetlenül juttatta kifejezésre az által a készséges buzgalma által is, a melylyel a betegségbe jutott s hozzája fordult collegiumi ifjak baján, kiváló orvosi tudásának és gazdag tapasztalatainak áldást adó kincseivel, mindenkor díjtalanul tudott és akart segíteni. Igaz részvéttel vett Collegiumunk is részt az impozáns temetésen, a melylyel örök nyugalomra kisértük a nemzet és az emberiség javáért dobogott, kihűlt nemes szivet. Másrészt nagy örömmel kell kiemelnünk azt, hogy jogakaderniánknak, ág. hitv. ev. egyházunk ez egyetlen ilynemű tanintézetének az életében igen jelentős fordulat előtt állunk. Már az elmúlt 1899/900-ik tanév vége fontos határozatokat és reformokat hozott magával a jogakademia szervezetét és működését illetőleg, a mennyiben, a tanári-kar javaslatának egyértelmű elfogadásával, az 1900. junius 29-iki igazgató-választmányi gyűlés kimondotta azt, hogy a jogakademia rendes-tanárainak fizetését — a tandíj-osztalék rendszerének még némi változtatással jövőre is fentartása mellett — addig is rendezi, míg az akadémia egyre örvendetesebben fejlődő viszonyai nem teszik lehetővé azt, hogy a végleges rendezés is keresztülvitessék. E mellett a reform mellett — mely az országos tanári nyugdíj szempontjából annak idején azonnal hivatalosan be lett jelentve s tudomásul is vétetett — még egy másik nagy horderejű reformot vitt keresztül a Collegium igazgató-választmánya, t. i. egy új tanszéknek a felállítását kezdeményezte és pedig egyelőre 2400 kor. évi járulékkal dotált rendkívüli tanszék alakjában, azzal a tervvel és szándékkal, hogy mihelyest az intézet viszonyai megengedik, ez a tanszék rendes tanszékké lesz átalakítandó. Erre az újonnan szervezett rendkívüli tanszékre az igazgatóválasztmány, a tanári-kar javaslatára — mint elől is említettük — dr. Meliórisz Béla jogakademiai magántanárt, a miniszteri tanulmányi-ösztöndíjjal egy tanulmányi évet külföldi egyetemeken töltött s nagy reményekre jogosító ifjút választotta meg. Sajnos, az e választáshoz fűzött vérmes reményeink eddig szép valóra nem válhattak, mivel dr. Meliórisz, súlyos betegség miatt, a tanév kezdetén kénytelen volt szabadságoltatását kérni, a mi az igazgató-választmány hozzájárulásával meg is történt, oly módon, hogy előadási óráinak megtartását kartársai vállalták magukra. A jogakademiát illetőleg — még a jelen tanév kezdetét megelőzőleg — egy örvendetes esemény fordult elő, s ez a nemeslelkű ajándék volt, a melylyel egy magát megnevezni nem óhajtó nemesszivű jóltevő a jogakademia alapjai
