Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
108 B) Az intézet működése. 1. Nevelés, fegyelem. Ifjúságunk nevelése ez évben is különös gondja volt tanárkarunknak. Erezzük és tudjuk ugyanis mindannyian, hogy tanári munkásságunknak legértékesebb gyümölcsei épen tanulóságunk jóirányú fejlődésében s mindenoldalú nemesedésében keresendők. Az ifjúság valláserkölcsi érzületének fejlesztése czéljából rendes napi munkánkat az orgonateremben közös reggeli imával kezdtük; esténkint pedig a tanulók, a napi fáradalmak befejezéséül, az internátusbán ugyancsak közös hálaimát tartottak. Ez esteli ájtatoskodásokon a felügyelő igazgató időnként jelen volt s személyes példájával járult hozzá azok igazi czéljának biztosításához. Állandóan ügyeltünk arra, hogy ifjúságunk a szokásos istentiszteleteken illően résztvegyen. 1899. októb. 31-ikén, a reformtio emléknapján, és 1900. május 23-ikán tanárkar és ifjúság, család módjára, a többi kollégiumi intézettel közösen Úrvacsorához járultunk. Az ezt előkészítő, valóban protestáns jellegű ünnepélyeken ifjúságunk orgonálással és egy-egy alkalmi karénekkel vett részt. Az egyházias jó szellem felébresztésére és ápolására megjelent ifjúságunk a kollégiumi theologiai hallgatók «Belmissiói egyesületé»-nek vallásos estéin s ezek egyikén, 1900. május 5-ikén, szives felkérésre egy énekszámot adott ifj. Kapi Gyula zenetanárunk szakavatott vezetése alatt. Tanulóságunk erkölcsi magaviseleté általában kielégítőnek mondható. Voltak azonban esetek, midőn tanárkarunknak szigorúbb eszközökhöz is kellett nyúlnia; sőt két ifjút intézetünknek önkéntes elhagyására kellett bírnunk, hogy tanulóságunk helyes erkölcsi érzékét és jóirányú fejlődését megmentsük s biztosítsuk. Általában nagy gondot fordítottunk mindenkor arra, hogy az ifjúság erkölcsi érzékét sértő tények megbeszélés, megbírálás, s ha kell, büntetés nélkül ne maradjanak. A hazafias érzelmek fejlesztésére és ápolására szintén gondunk volt az elmúlt iskolai évben Nagy segítségünkre voltak e munkánkban többi kollégiumi tanintézeteink hazafias tanárkarai és ifjúsága, helybeli egyházaink, Eperjes sz. kir. város hazafias közintézetei és művelt közönsége. Fel is használtunk minden kínálkozó iskolai és társadalmi ünnepélyt arra, hogy tanulóinkban, mint leendő tanítókban, az igazi magyar nemzeti önérzetet ápoljuk s erősítsük. 1899. okt. 6-ikán részt vettünk az aradi gyásznap 50-ik évfordulója alkalmából rendezett kollégiumi emlékünnepen, hol ifjúságunk két alkalmas ének előadásával juttatta kifejezésre hazafias kegyeletét. Az az igazán nagyszabású és lélekemelő ünnepély, melyet az «Eperjesi Széchenyi-kör-» Petőfi Sándor, lánglelkű költőnk halálának 50-dik évfordulójára intézetünk bevonásával is 1899. okt. 29-ikén rendezett, valóban mély és maradandó hatást gyakorolt ifjúságunkra. Halhatatlan költőnk iránt táplált érzelmeinek ifjúságunk külön is kifejezést adott az 1899. nov. 12-ikén rendezett kollégiumi közös Petőfi-emlékünnepélyen. Hazafias lelkesedéssel ünnepeltük márcz. 15-ikét d. e. együtt a többi kollégiumi intézet ifjúságával, d. u. pedig, szükebb körben, Önképzőkörünk rendezése mellett.
