Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
Midőn e sorokat Hazslinszky Frigyes emlékének szentelem, Colle- giumunk történetének egy tekintélyes s rendkívül szép részét kellene megírnom, hogy működését a maga egészében mutathassam be. Ismerve a nagy feladattal szemben álló gyenge erőmet, nem is fognék hozzá emlékezetének megírásához, ha azon nagy tisztelet, tanítványi hála és szeretet, a melyet egykori kedves tanárom iránt érzek, nem ösztönözne s nem adna erőt feladatom teljesítéséhez. * * * Hazslinszky Frigyes Ágost a Tátra tövében, Késmárkon, az iparáról s kereskedelméről híres sz. kir. városban pillantotta meg a napvilágot 1818. január 6-án, szegényebb sorsú szülőktől. «Hazslinszky a sárosmegyei Hazslin községből származó és hajdan Soltész, még régebben pedig Keve nevet viselt régi nemes család ivadéka, mely a Rákóczy-mozgalmak után hazslini birtokát elveszítvén, anyagilag tönkre ment. Nagyapja sok viszontagság után Francziaországból került haza; apja e század elején Késmárkon telepedett le és ott iparűzéssel, de főleg rajztanítással és festészettel tartotta fönn családját, mely néhány sikerültebb festményét ma is kegyelettel őrzi.»1 Késmárk városa felismerve apjának ezen ügyességét, az iparos-legények rajzmesterévé tette, mely bizalomnak becsületessége s jellemessége mellett, melyről fia szép kegyelettel megemlékezik, bizonyára meg is felelt.2 Anyja szerény s istenfélő asszony volt, ki gyermekeit vallásos szellemben nevelte.3 Már kora gyermekéveiben elárulta nagy tehetségét s rendkívüli előszeretetét a természet iránt s mielőtt iskolába került, egy csomó állatot s növényt ismert. O maga ekkép szól gyermekéveiről: «Szakképzésének legfontosabb időszaka esik gyermekkorára, 4—7 éves korába, mely időn keresztül a nélkül, hogy utczára bocsáttatott volna, folytonosan Bartuchs Bilderbuch (talán 12 quart kötet) tanulmányozásával foglalkozott, melyből a természettudományi nevezetességeket lerajzolta, festette s az állatok nagy részét agyagban és papir-masszában lemásolta, úgy, hogy mikor 7 éves korában iskolába vezettetett, sok állat mellett 100-nál több képe volt.»4 Az itt érintett családi viszonyokon kívül, a melyek őt ekként önkénytelenül a természet megfigyelésére s vizsgálására vezették, 1 L. Dr. Mágócsi Dietz Sándor nekrológját a «Vasárnapi Újság» 1896. évi 48. számában nov. 29-ről. — 2 Collég, can. visitat, jegyzőkönyv 1885. évről. — 8 Coll. can. visit, jkv. 1885. — 4 Coll. can. visit, jegyzőkönyv 1885.
