Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
2 gárait, hogy testvérekül tekintve egymást, közös erővel munkálkodjanak a közügy érdekében. S ha azt nézzük, hogy minő változáson ment keresztül a mi Collegiumunk ezen időszak alatt, valóban csodálnunk kell ezt a kitartó törekvést és haladást, mely minden intézetében tapasztalható. Az utolsó 30 évnek műve a Collegium négy intézetének korszerű fejlesztése s kibővítése, az épületnek teljes átalakítása, a második emelet teljes kiépítése és a termeknek új felszerelése, úgy, hogy az a modern igényeket kielégítheti. Tanári kara majdnem egészen új képet mutat, mert azok közül, kik a nehéz időszaknak az 50-es években élő s cselekvő tanúi voltak, most már csak egynéhány él, tanúbizonyságául annak, hogy a kitartás győzelemre vezet s hogy a protestantismusban még él a valláserkölcsi hatalom, a hazafias szellem s a felvilágosodás után való törekvés. Gyors egymásutánban váltak meg nagyhírűvé tett iskolájuktól azok, kiket nemrégiben még a főiskola díszének s oszlopainak tekintettek s a mint dr. Vandrák András halála 1884-ben megkezdte a sort, azóta alig találunk egy-egy esztendőt, melyben a halál nem aratott volna a tanárok soraiban. Ezen iskolai évünknek nagy halottja, főiskolánk utolsó 50 évi történetének egyik legkiválóbb alakja Hazslinszky Frigyes, kinek nevét a tudományos világ messze hazánk határain túl is jól ismeri. Az emberek nagy részénél az egész földi élet 50 évre terjed s ezt az időt is hálával kell fogadniok a bölcs isteni Gondviseléstől; Hazslinszky Frigyes pedig tanárkodásának 50-ik évfordulóját is megünnepelhette s ezen 50 évnek javarésze oly időre esik, melyben bűn volt hazafinak s jó protestánsnak lenni s a mikor a tanár nem szentelhette idejét nyugodtan a nevelésnek s tudománynak, mert a mindennapi megélhetés nehéz gondjai nagy teherként súlyosodtak vállaira. Természetes tehát, hogy az ő emléke nem veszhet el egyhamar az idők végtelenségében, hanem erősen bevésődött mindazoknak szívébe, kik tanítványai, vagy kartársai voltak s kik vele barátságban élve és vele gyakran érintkezve, ismerték tehetségét, működését, szívét, kedélyét s egész jellemét. Legkevésbbé törülhető emlékezete az eperjesi Collegium évkönyveiből, mert ennek története az övével forrott össze s évkönyvének lapjai telve vannak az ő nagy érdemeivel s dicséretekkel, melyekkel a főiskola párt- fogósága elhalmozta.