Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896

HAZSLINSZKY FRIGYES EMLÉKEZETE.

Nemzetünk azon nagy átalakulásából, a melyen a kiegyezés óta keresztül ment, evangélikus iskoláink is kivették a maguk kulturális nagy részét; só't átalakulásuk sokkal rohamosabb volt, mert valóban csak akkor vette kezdetét, a mint az 1886-ik év óta egymás után igénybe vették az államsegélyt s azzal az állami tanrendet és szervezetet is elfogadták. A nemzeti állam kiépítésén fáradozó alkotmányos új időszak a nemzeti nevelés s magyar kultúra érdekében állónak tekintette ’ s tekinti most is, hogy a közoktatást nemzetivé tegye s ez okból irányítsa, vezesse s lassú léptekkel teljesen a maga érdekkörébe vonja. Míg eló'bb a közoktatást minden állami rendelkezés mellett is majdnem kizárólag a felekezetek kötelességének tekintették s államinak csak másodsorban vették, addig most az állam kötelességévé válik az iskolák szervezésének és fenntartásának gondja s a felekezetek csak segíteni vannak hivatva az államot ebbeli nagy feladatainak teljesítésében. Iskoláink viszonya tehát az államhoz s helyzete a társadalomban teljesen megváltozott. Vége felé siető századunk gyors lépésben rontja le századok alatt mohossá lett iskolafalainkat, a melyeket egyházunk az autonómia védelme czéljából nagy áldozatokkal emelt és fentartott; bástyáink, melyek daczolva az idők viharaival, egykor nemcsak a protestantismusnak, hanem a magyar alkotmánynak is védelmére szolgáltak, egymás után omlanak össze s egyházunk bízva az új szellem áldásos s igazságos működésében, készséggel s feltétlenül hódol meg előtte és kipróbált fegyvereit rendelkezésére bocsátja.

Hogy helyesen teszi-e ezt egyházunk, vagy nem, s hasznára válik-e ez a magyar hazának s a protestantismusnak: azt nem tudhatjuk; e fölött a jövő fog ítélni. Annyit biztosan mondhatunk, hogy eddig javára vált a közügynek úgy prot. egyházi, mint állami szempontból; a felekezeteket közelebb hozta az államhoz s az államot a felekezetekhez, egyenlősítette az államnak egyenlően adózó polCollég. Ért

1