Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
21 Hazslinszkyt nem nagy tudománya, avagy rendkívüli előadói képessége tette kedvelt s jó tanárrá, hanem nyugodt s megnyerő bánásmódja. A mathesis rendesen azon tudomány, melytől az ifjúság fázik s mint valami rémtől, fél, a melyet megkedvelni s iránta lelkesülni nem tud és sokszor nem is akar, mert a számok ridegsége, az algebrának betűi, a hatványozás, gyökvonás, logarith- musok és a sinus meg cosinus száraz s úntató feladványai hidegen hagyják az érzelmeknek élni szerető ifjú szíveket.1 Az öreg Hazs- linszky, helyesebben nagy Hazslinszky — mert így nevezte az ifjúság, sokkal kisebb termetű öcscsével szemben — ebben ritka kivétel volt • a holt betűkbe életet öntött, a mathematikai igazságokat a tapasztalásból vett példákkal illusztrálta s a hieroglifoknak tetsző ákom- bákumökat, feladványokat könnyen érthető, a tanulók figyelmét és érdeklődését lekötő történetekké s talányokká tette, a melyeket mindenki igyekezett megérteni s megfejteni s bizony kemény fejnek s lusta tanulónak kellett annak lennie, a ki meg nem értette őt s meg nem kedvelte e tudományt.1 2 A kiben fogékonyságot s érdeklődést talált, emelte, buzdította s oly bizalmat keltet fel benne, hogy ha nem másért, úgy a tanára kedvéért tanult s hogy ennek minő hatása van egy ifjú tanuló lelkére, azt tapasztalásból tudja a tanítás iránt érdeklődő minden ember.2 O a mathesist — nagyon helyesen — nem tekintette czélnak, hanem a gondolkozást, lelket fejlesztő eszköznek, a fősúlyt tehát mindig arra fektette, hogy a mathematikai szabályokat mindenki nemcsak értse s megtartsa, hanem maga levezetni is képes legyen. Hogy czélját elérhesse s e szabályokat könnyebben érthetőkké és megtarthatókká tegye, sokszor a tanulókkal vezettette le azokat a táblán. Ily módon munkára senkentette a tanulót, az iskolában lekötötte a figyelmet s megóvta az elmét ölő mathemikai könyvnélkülözéstől. A mathematikai tankönyveket nem igen követte, minden tanulónak a magyarázatot jegyezni s annak nyomán készülnie kellett. Jobb tanítványai otthon 1 Ezen szavakat s ez életrajz folyamán több pontot saját két czikkemböl vettem át, a melyeket Hazslinszky 50 éves tanári jubileuma és bekövetkezett halála alkalmából az «Evangélikus egyház és iskola» ez. lapba írtam. L. 1896. márcz. 19-iki és decz. 10-iki számát. 2 Tanításának jellemzésére hadd álljanak itt a következő példák: Ezen igazságot: egyenlő egészeknek egyenlő hányadrészei is egyenlők — ekkép tette könnyebben felfog- hatóvá: Ha az eperjesi kenyér olyan nagy, mint a kis-szebeni kenyér, akkor az eperjesi kenyérnek fele is olyan nagy, mint a kis-szebeni kenyérnek fele. Az algebrai zárjeleket (pl: (a —)- b) —|— c) pedig ekkép tette érthetőkké: ha Pált kell megverni és Pétert kell megverni, e helyett azt is lehet mondani, hogy Pált és Pétert kell megverni s így azt felírni is lehet s hogy az egyik el ne tűnjék, míg a másikat verem: bezárni kell őket.
