Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
22 kidolgozták iskolai jegyzeteiket s így annál jobban megérthették a mathematikai igazságokat. A mai paedagogia helyteleníti ez eljárást, mert a tanulót szükségtelenül terheli, de ki tagadhatná meg tőle azt a kiváló eló'nyét, hogy figyelemre s önműködésre sokkal jobban szoktatta a tanulót, mint a tankönyv szerinti tanítás, a mely tényleg nagyon sokszor értelmetlen magolásra vezet.1 Igazi lelkesedéssel azonban a természettudományokat s ezek között kiváló eló'szeretettel a növénytant tanította; természetrajzi órái mindig nagyon vonzók s tanulságosak voltak s ha a mathe- matikában akadt, a ki nem figyelt, ezen tudományokban mindenki igyekezett tanulni, a mennyi tó'le telt. Egyszerű nyelven, keresetlen őszinteséggel, a meggyó'ződés hangján s az ifjúság felfogásához mérten tudta megismertetni a természetnek nagyszerű harmóniáját, megmásíthatlan törvényeit és szépségét. Növénytani előadásai ezek közül is kiváltak, megelevenítették a holt természetet, mert a legigénytelenebb s legtökéletlenebb növényen vagy sejtjén épp úgy megtudta mutatni a természetnek csodás remekét, mint a legkomplikáltabb szerkezetű tökéletes növényen, vagy legdíszesebb virágon. Szónoki képessége hiányzott s ha igazgató korában deprekácziók alkalmával s az iskolai év megnyitása, vagy befejezésekor szónokolnia kellett, hiába vártunk tőle kidolgozott, kerekded szónoki beszédet előadói, hévet s erőt, nem volt az egyéb, mint egyes gondolatoknak összehalmozása, jó építőanyag, a melyet ő sajátszerű modorában adott elő. Beszédeiben mindenkor a nagy természetre utalt és soha sem mulasztotta el az alkalmat, hogy egy-egy tüneményt, vagy természeti törvényt, a mely véletlenül megragadta a figyelmét, fel ne említsen s az emberi életre ne vonatkoztasson s még az is, a ki sohasem ismerte vagy hallotta, biztosan következtethette, hogy természettudóssal van dolga. Itt is, mint minden ténykedésében, az öreg Hazslinszky gondolkozása, egyénisége érvényesült s ép ezért, még ha pongyola volt is az előadása, hatott a hallgatóságra. Ha az előadásaiban, melyeket tanítványai mindig nagy lelkesedéssel hallgattak, lankadt volt a figyelem, akkor egy-egy kalandos élményével s tapasztalásával, a 1 Az ő tanítványai között is voltak, a kik a mathematikából keveset értettek, de a gondolkozás fejlesztésében — a mi főczél e tárgy gymn. tanításánál — sokkal czélszerűbb s hathatósabb eljárásnak tekintem a mostani kétségkívül könnyebb módnál, mely nagyon könnyen félrevezeti a tanulót s nem szoktatja eléggé önmunkásságra. A tankönyvek ellen, "mint ifjúságot butító eszköz ellen, olykor kíméletlenül kikelt s tűzrevalóknak tekintette, a miben kétségkívül túlzott.
