Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
10 munkájának köszönhette, hogy a nehéz időkben el nem pusztult. Miként az ó-szövetség felfogása szerint a Jehova prófétákat küldött a pusztuló s elzüllő zsidó népnek megmentésére s vezetésére: akként ily vezető' szellemnek s szilárd akaratnak valósággal prófétai tehetséggel megáldott embereknek kell tekintenünk Vandrákot és Hazs- linszky Frigyest. Ok ketten emelték leginkább az iskola hírét s terjesztették dicsőségét. A szabadságharcz által okozott rendkívüli bajokat még csak tudták a pártfogók nagynehezen enyhíteni s eltávolítani, mert a harczok elmúltával ismét megnyílt az iskola, az adósok jobban fizettek s így volt jövedelem is. Válságossá lett azonban a helyzet az abszolút uralom alatt, a midőn a központi kormány nemcsak felfüggesztette a haza s az egyház autonomikus alkotmányát, hanem a Thun-féle «Entwurf der Organisation der öst. Gymnasien und Realschulen» szervezetet kiterjesztette a magyarországi középiskolákra s elrendelte, hogy a prot. iskolák e szerint szervezkedjenek, különben elveszítik nyilvános iskolai jogukat s magániskolákká törpülve, államilag érvényes bizonyítványokat nem adhatnak s az iskoláikban tanuló ifjúság az államilag szervezett s nyilvánosnak elismert középiskolákban tartoznak magánvizsgát tenni, ha bizonyítványt s képesítést akarnak szerezni. Ezen szervezet meg akarta fosztani az iskolákat nemzeti jel- legöktől s azt követelte az iskolák fentartóitól, hogy az osztályrendszer helyett a szakrendszert hozzák be, egy teljes gymnasium nyolcz osztályból álljon, minden nyolcz osztályú gymnasiumban legalább nyolcz tanár tanítson s egyszer s mindenkorra választott vagy kinevezett igazgató által igazgatva, közvetlenül a kormány hatósága alatt álljon. A jognak és theologiának a gymnasiumtól, melyhez eddig mint legfelsőbb lyceális osztályok csatolva s ekkép befejezői voltak, elválasztatni kellett, hogy különálló akadémiai intézetekké alakíttassanak át. A tanárok s pártfogóság érezték s tudták, hogy a porosz mintává készített Thun-féle organisatió pedagógiai s tudományi tekintetben nagy haladást jelez s az abban foglalt helyes eszmék megvalósítását szívükből üdvözölték volna, ámde egyrészről nem volt lehetséges életbeléptetni czélszerű utasításait, mert az anyagi zavarokkal küzdő iskolai pénztár az eddigi kiadásokat sem tudta fedezni s így annál kevésbbé lett volna képes a tanárok számának emelése után; másrészről nem akarták életbeléptetni a magyar nem-
