Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
zeti szellem és törvényes jogaiknak feladásával. Ehhez járult, hogy Munyay Antal, a theologiának egyetlen tanára 1849. deczember 8-án elhalt s tanszékét nem töltötték be, hanem Herfurth, Vandrák, Sztehlo és Hazslinszky helyettesítették, s a jogon is rendezetlen viszonyok voltak. A tanári erő is folyton változik az alsó osztályokban a fizetések elégtelen volta miatt, sőt az 1853. julius 10-én tartott közgyűlésen azt is kellett megérnie a pártfogóságnak, hogy két legjelesebb tanárát, Vandrákot Sopronba állandó igazgatóul és Hazslinszky Frigyest Pozsonyba hívták tanárnak s csak a Collegium- hoz való páratlan ragaszkodásuk s ritka önzéstelen elhatározás akadályozta távozásukban. Valóban nagy ragaszkodás s önfeláldozó szeretet kellett hozzá, hogy ily viszonyok között nemcsak hogy el nem hagyták az intézetet, hanem lelkesedéssel tanítottak s mozgolódtak a Collegium újjászervezésében! A kormánynyal alkudozva, kérték a nyilvánossági jogot — habár a teljes szervezés még hiányzott, — másrészről meg lépéseket tettek pénzszerzésre,. hogy a szükségelt tanári fizetéseket biztosíthassák. Legelsőbben a tiszai kerülethez fordult a pártfogóság az intézet biztosítása végett; itt azonban csak annyit ért el, hogy a kerület a Rimaszombatban 1851-ben tartott gyűlésében a theologiának 2 évről 3 évre való kiterjesztését határozta s a Collegium által fizetett egy tanár mellé két tanárt a maga pénztárának terhére választott, de ezeknek fizetését is rendetlenül folyósította, úgy, hogy a főiskola pénztára sokszor igen hosszú időre volt kénytelen az illető tanárok járulékát előlegezni. A jogtanári tanszék Csupka Andrásnak 1851-ben bekövetkezett halála miatt üresedésbe jővén, a jogakadémiát is fejleszteni akarja a pártfogóság s 2 éves tanfolyamúvá teszi, de leginkább pártolás és pénzhiány miatt már 1852-ben beszünteti. Egész erejét most már a gymnasium fentartására fordítja, autonomikus jogainak lehető épségben tartása mellett, Vandráknak találó megjegyzése szerint (Coll. tört. 33. old.) «magára hagyatva, de magát el nem hagyva». S ez sikerült is, mert sok alkudozás után a kormány az 1855. évben nyilvánosnak ismerte el. A Collegiumnak ezen időszakban való helyzetét nem azért érintettem, mintha tárgyamtól eltérni akartam volna, vagy ez időszak rajza által czélomtól eltérítve, akaratlanul másról szóltam 11 2*
