Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
16 rint sehol ki nem erőszakolható — segély, azután pedig a községre hárított közsegélyezési kötelezettség. Bármely nézőpontból is alávessük vizsgálatnak azt a törvényi alkotást, mely szerint a szegénynek közsegélyre magánjogi igénye sehol sincs, annak elvi tökéletessége iránt elismeréssel leszünk. Kétségtelen, hogy a keresetképtelen szerencsétlenek könnyei és a munkások szivének melegsége minden művelt népnél bőven meg- termik a jótékonyság nemes gyümölcsét: a kegyelemkenyeret, és ha az állam a keresetképtelenek ellátását mégis közügygyé teszi, vagyis azt az egyének legbensőbb szívbeli magánrendelkezése alól kiragadja és a saját rendelkezése alá adja: ez közérdekből: a munkások érdekéből és nem a szegények magánhasznának kedvéért, a mely magánhaszon a magánjog alapja, van így, mert hiszen állami beavatkozás nélkül is a jótékonyság gyümölcséből elégséges élelem kerülne a keresetképtelenek konyhájára. E közérdeket nem ösmerhetjük fel abban, hogy -— a közös forrásból : a munkásoknak életszükségleteik kielégítése után fönmaradó jövedelméből a szegényekkel együtt merítő— állam azon esetre, ha a jótékonyság keze kelleténél erősebben nyúlna bele a közös forrásba, az innen származható megrövidülés veszélyének elejét vegye a szegényeket illető résznek : a jótékonyság mérvének meghatározása által. Az állam szempontja mindig és mindenütt azt kívánja ugyan, hogy az állampolgárok minél kevesebbet költekezzenek nem gazdaságosan (unproductive), pedig a keresetképtelenek eltartása egyáltalában nem gazdaságos .kiadás és még inkább nem gazdaságos költekezés a keresetképtelenek kényelmes ellátása : de e szempont az államot, a mely a maga jogos részét az állampolgárok jövedelméből, az általuk gyakorolt jótékonyságra való tekintet nélkül, esetleg erőszakkal is kifoghatja; nem jogosíthatja fel azon czélok kitűzésére, a melyekre az állampolgárok jövedelmeik feleslegét fordíthassák. A jótékonyságnak az állam által való korlátozása ilyen jelentőséggel bírna. És váljon ki állíthatná, hogy akár a mérsékelt, akár a túlhajtott jótékonyság fényűzés volna; ellenben a helyesen felfogott közérdek még annak is ellene szól, hogy az állam jogosultsággal bírna a fényűzés határainak megvonására! Az érintett közérdeket azok sem ismerik fel, a kik a szegényekért hozott anyagi áldozatokat váltságdíjnak tekintik, a melyen az állam a szegényektől a személy- és tulajdonbiztonságot, a köz- erkölcsiséget és közegészséget, egyszóval az állami rend szilárdságát megszerzi. Minél erősebben világít valamely ország statisz-
