Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
7 is, hogy saját egyházi létezésöket biztosítsák s tudományosan képzett egyháztagok által a tudományt a magok hasznára fordítsák. Középiskoláinkban tehát nem is képzelhető a vallástannak másnemű, mint felekezeti tanítása, a mint hazai viszonyaink tekintetbe vételével tilos is a felekezetnélküliség. Azoknak ideális felfogása a vallásos nevelésről, kik azt hiszik, hogy a középiskolákban csak az általános kér. eszmékre kell tanítani, azok szeretetére s követésére ösztönözni, de legkivált a felekezeti választanok mellőzésével s a különbségek elhallgatásával a kér. felebaráti szeretetet hangoztatni, nem egyéb, mint lehetetlenségnek kívánása. Mert vájjon, kérdem, melyik egyház mondana le arról, hogy a maga által fenntartott iskoláiban ne a saját vallástanát tanítsa? s melyik egyház mondana le arról a jogról s kötelességről, hogy más középiskolákba járó ifjainak vallástanításáról ne ő és nem a saját érdekében gondoskodjék, midőn azt az országos törvény is így rendeli ? Sőt azért, hogy a keresztyénség magasztos eszméit megismertesse az iskola a maga tanítványaival s buzdítsa ezen eszmék szeretetére s követésére, nem is lenne szükség külön vallástani tanításnak elrendelésére s egy vallástanárnak beállítására, mert ezen eszmék hirdetője, terjesztője minden középiskolai tanár, mert hisz mindegyik a kér. kultúra befolyása alatt állva, annak szellemében működik. Ilyformán tehát a vallástanárnak valami más a hivatása a középiskolában s nem az általános keresztyén tanok ismertetése s így a vallástanításnak okvetlen felekezetinek kell lennie. Netáni félreértések kikerülése czéljából ki kell jelentenem, hogy a felekezeti vallástan tanítása nem zárja ki az általános kér. eszmék kellő hangsúlyozását és nem azonos az a felekezeti türelmetlenség tanításával s terjesztésével. A felekezeti vallástan tanításában is Jézus evangéliuma a tárgy s a felebaráti szeretet az irányadó erkölcsi elv, igaz, hogy felekezeti színezettel. Ámde az alapeszmék s a fő kér. tanok annyira egyeznek, hogy ezek mellett, ha csak felekezeti szűkkeblűség nem vezeti a vallástanárt, az eltéréseket s a választanokat előadhatja a nélkül, hogy más vallásúak ellen izgatna s gyűlöletet szítana. Lehetnek, sőt kétségkívül vannak is egyesek, kik más véleménynyel bírnak s a vallástan tanítása tekintetében a felekezeti felfogást nem tudják elválasztani az általános keresztyénitől, összeegyeztetni a buzgóságot a vallási türelemmel s a felebaráti szeretetet egyáltalán üres frázisnak tekintik; ámde ezeknek a bajoknak ki
