Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1891
8 kell veszniök s idővel a felekezeti rövidlátás helyébe a magasabb eszményi felfogásnak érvényesülnie, melyben suum cuique a főelv. Egyébként könnyen érthető, mennyire fontos társadalmi viszonyok függnek össze a vallástan tanításával s miért ragaszkodnak az egyes felekezetek a vallástannak belátásuk szerinti tanításához. Ha ehhez képest az egyes felekezetek arra törekszenek, hogy miként a középiskola többi tárgyait, úgy a vallástant is szakemberek tanítsák: nemcsak a feljebb említett egyházi érdekek, hanem a szakszerűségnek minden téren való érvényesülése s a tanárképzés jelenlegi módja teszi indokolttá. Kétségkívül áll ugyanis az, hogy a ki élethivatásánál fogva ismeri a vallásokat s egyházának tanait, azokkal szakszerűen foglalkozik s a gyakorlati életben igaz kér. életet folytat, hogy az ilyen hivatottabb a vallástan tanítására s nagyobb biztosítékot nyújthat, hogy felekezetének érdekeit megóvja, mint az, a ki kényszerűségből, vagy puszta dilettantizmusból foglalkozik vele. E törekvésökkel akkor hagyhatnának fel az egyes felekezetek, ha tanáraikat magok képeznék ki s úgy nevelnék őket, hogy a vallástan tanítását szó nélkül bízhatnák reájok. Most azonban az állam nevel s képez tanárokat, s habár egy felekezet sem panasz- kodhatik, hogy egyetemeink vallástalanokká tennék, de azt sem mondhatja egyik sem, hogy vallásos irányban nevelnék őket s így biztosítékot találna az onnan kikerült tanárokban a felekezeti érdekek megóvására nézve. E kérdésnek a közelmúltban is alig volt jelentősége a prot. középiskolákban, mert a tanárok legnagyobb része theologusokból került ki, a kik theol. tanulmányaiknak befejezésével külföldi egyetemekre mentek ki s ott tudásukat mélyítették, ismereteiket bővítették s látva az előhaladott protestáns műveltséget s tudományt, lelkes hirdetőivé váltak nemcsak a tudománynak, hanem a prot. vallásos világnézetnek is. Ezekben legtöbbnyire mebízhatott, külön vallástanárok beállítása nem volt szükséges, mert képesítése s kedve bármelyiknek volt hozzá. A viszonyok most nemcsak a tanárképzés tekintetében változtak, hanem prot. középiskoláink tekintélyes részének a közjogi állása is. Egyházunk ugyanis, hogy középiskoláit törvénykövetelte módon szervezhesse, hazánkban régen elfoglalt tudományos niveau- jokat megtarthassa s emelhesse és hogy kultúrintézményeinkben első helyet elfoglalhasson, szegénysége miatt kénytelen volt államsegélyt elfogadni s a tanárválasztás jogáról nagy részben lemondani,
