Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
o Minthogy fejtegetésünkben a fönségestöl jövünk és ez a komikummal együtt aesthetikus szemlélet, azért első feladatunk az, hogy a kettő közti viszony egyes tényezőivel közelebbről megismerkedjünk. Ha a fenséges képzetet a komikus képzettel öss/eliasonlítjuk, mindenekelőtt: 1. ellentétet találunk a két képzet között, vagyis a két képzet egymással ellentétes viszonyban van. A fenségesben teljes önfeledésben szemléljük a tárgyat. Es éppen ez minden fenségesnek a jelleme, hogy önmagunktól megszabadultunk, saját magunk fölé emelkedtünk; s így a magunk részéről ezt az állapotot teljes Önfeledésnek nevezhetjük. A komikumban mink vagyunk az élvezők és a szó teljes értelmében szemlélők; amott a tárgy az ellenállhatatlan, a minket legyőző hatalom, emitt bennünk mint szemlélőkben van a legyőző hatalom, melyet Önérzetnek nevezhetünk, s mely a komikumban éri el tetőpontját. Mi tehát a komikum jellemvonása? Ezt Schiller nagyon találóan mondja meg „Ueber naive und senti- mentalische Dichtung“ czímtí aesthetikai értekezésében, melyben a költészet s különösen a sentimentalis költészet alapformáiról szólván, a valóság és eszményi világ közti külömbségben találja az alapot a költészeti alapformák számára. Kimutatja, hogy ha a költő inkább az eszmei világ felé hajlik, akkor elegikus; ha a valóság mint ellenállhatatlan hatalom jelenik meg, akkor pathetikus ; ha a valóság mint gyöngeség, gyarlóság tűnik fel előtte, akkor komikussá lesz; és ha idegenkedik a valóságtól, akkor szatirikus. E mellett arra a meggyőződésre jut a tragikum és komikum kiilömbségére nézve, hogy a tragikumnál a súlypont a tárgyban, a komikumnál pedig a személyben van, mely sokkal nagyobbnak érzi magát, mint a vele szemben levő tárgy. És éppen ezért az egész ellentét komikus. 2. Ezen ellentét mellett mégis vannak érintkező pontjaik is. Ezt a másik viszonyt a két szendéiét rokonságának nevezhetjük. A komikum világos megértésére és felfogására rendkívül fontos, hogy ezen aesthetikai rokonságot minél jobban megvilágítsuk. Igen sokat Írtak és vitatkoztak már ezen viszonyról, a nélkül, hogy teljesen felderítették volna. Azt hiszem, álláspontunkról nem lesz nehéz némi fényt vetni ezen homályos kérdésre. A fenséges elnyomja önérzetünket. De az önérzet oly természetű, hogy tökéletesen el nem nyomható, mert rugékony és folyton 1 1
