Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
15 lehet ezen vagy azon a haszontalanságon nevetni, míg az előttünk nevetséges tárgy sok ember előtt észrevétlen maradna. így megy ez feljebb-feljebb, mi nevetünk másokon s rajtunk nevetnek mások.“* Ekkép a komikus fokozatoknak egész sorozatát kapjuk. Ezt egy igen szép példában mutathatjuk be. Goethe „Faust“-jában a mulatók jelenete az Auerbach-pinczében egészen idevág, mert a legényeknek határtalan jó kedvük van, és Goethe tökéletesen jellemzi őket, mikor azt mondja róluk: Ez az élet a gyöugyélet, Valóságos disznó élet! Itt Siebel a czéltábla, a kire a patkány-dalt éneklik. De Siebel föléjük kerekedik és azt mondja nekik: A hülyék! Hogy örvendenek, ni! Van is mit csudálni rajt’, Szegény patkányoknak mérget vetni! Most azonban Faust és Mephistopheles jönnek a társaságba, és Mephistopheles valamennyink fölé emelkedik élczeivel és kitünően jellemzi őket, mondván: Kevés dohánynyal, de nagy garral Jár kis körében erre, arra Mint macskák farkuk’ kergetik; S ha nem fáj fejük hébe-korba, A meddig tart a hitel borba, Az élet dáridó nekik. Először a legnagyobb élez a patkány-dal, erre következik Mephistopheles nagyobb éleze, a bolha-dal, s végre maga a költő Mephistopheles fölé emelkedik, mert ez pórul jár ép úgy, mint a középkori misztériumokban az ördög, kit kudarcza miatt szegény ördögnek nevezett el a nép. Shakespeare „IV. Henrik“ czímú drámájában a komikus képzeteknek egész fokozatát találjuk. Itt van a szemtelen Pistol, ki az embereket kineveti; de ő a komikum legalsó fokán áll csak, mert Bardolf számára, ki föléje emelkedik, ismét ő lesz komikus tárgygyá; de ennek orra kimeríthetetlen bányája a Falstaff-féle élezeknek, a kin megint a herczeg nevet. Ámde Falstaff nem csak élezeskedik, de azt is tudja, hogy ő mások élezének tárgya, azt mondván: „E bolondul összetákolt agyag veleje, melyet embernek * Bihari: Egyetemes és részleges aesthetika 205, 1.
