Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890

hívnak, nem képes több nevetni valót találni, mint a mit én találok, vagy a "mi énrajtam található. En nem csak magam vagyok élezés, hanem oka mások élezességének is.“ (IV. Henrik király

II. rész. 1. felv. 2. szili.) Ezen egész komikus világ fölé emelkedik a költő, ki mindezt teremtette.

Ezzel további feladatunkat mintegy jeleztük.

A komikum valamennyi fokát felszámlálni lehetetlen; azért főbb fajait egyes csoportokba akarjuk foglalni. Mindenekelőtt azt kérdezzük, melyik a legalsó és melyik a legfelső foka a komikumnak? Ezért keressük fel a határokat, melyek közt a komikus képzelet birodalma fekszik. A komikus képzelet legfelsőbb foka kétségtelenül az lesz, melyen a nevetséges tökéletes, melyen a tárgyak aesthetikai átlátszósága és világossága a legnagyobb, ügy, hogy ennél világosabbat már nem lehet képzelni. Világos, hogy a nevetséges nem csak az egyik részre vonatkozik, hanem a másikra is; hogy a nevető alany saját hiányait is belátja és magamagán is nevet, és hogy ott a komikus öntudat a kiengesztelő mosolyt varázsolja ajkainkra. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezen nevetséges is — világsors. Ezt a komikus világtudatot humornak (ne- délynek) nevezzük. Ez a legmagasabb fok, melyre az aesthetikai tudat emelkedhetik.

De ránk nézve nem az a fontos, mivel végződik a komikum, hanem az, hogy mivel kezdődik, vagyis mi a komikum legalsóbb foka? Ezen kérdés igen nevezetes, de egyszersmind igen nehéz tárgyhoz vezet minket. Tudjuk, hogy az aesthetikai képzeletben teljesen szabad a szemlélet. Az a tárgy, mely a szemlélet teljes szabadságától legtávolabban áll, semmi esetre sem lehet más, mint az, mely absolute nem szabad; ez a tárgy abban az állapotban van, mely a szabad aesthetikai szemléletnek merő ellentéte. Valamint az aesthetikai tárgy a maga tökéletességében a szép, ügy az aesthetikai tárgy a maga tökéletlenségében, a tökéletességnek, a szépnek az ellentéte: a rút- vagy fonákság. így tehát azt mondhatjuk, hogy a komikus szemlélet legalsóbb foka a rüt.

Ezzel egy igen nehéz kérdés megoldása előtt állunk.

A rütnak kérdése az aesthetikában ép oly fontos, mint nehéz. Az első kérdés tehát az, vájjon a rüt az aestlietika rendszerébe tartozik-e vagy nem? Némely aesthetikusok azt állították, hogy a rüt nem tartozik oda. De a rüt az aesthetikai képzetek rendszerébe ép ügy tartozik, mint a rossz az erkölcstanba és mint a téves a tudományba; mert a jó a rossznak legyőzése által keletkezik, vala-