Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
14 Jár száműzötten az árva kölök, Dalt zengedez és dala úgy nyöszörög, stb. b) A második formája az, liogy a tartalmat megtartjuk, de más alakot adunk a fenséges képzetnek. Pl. ha meghagyjuk a hitregének fenséges tartalmát, de alakjait köznapiságukban, közönséges vagy modern világításban mutatjuk be: ezzel előáll a travestia. Ilyen pl. Blaumauernak: „Travestált Aeneis “-e (fordította Szalkay), mely számtalan czélzások, az eredetinek komikus ferdítései által az olvasónak nevető szerveit folytonosan működteti, de gyakran az illemnek határain tülcsap; azonban „körmönfont epizódjai, s több mint pikáns modora által híres s kedves olvasmánynyá lett“. Ismeretes Seress Imre : „Hári János Iliásza“, melyben kifogyhatatlan komikummal Homeros Iliászát elbeszélteti Vitéz Hári Jánossal. Minden sora komikus, s eleitől végig leköti figyelmünket. Az első énekben a görög tábor szomorúságát következőképen travestálja: Tiszt, baka nem tudta a fejét se, hol van. Aranyat adtak vön egy pipa dohányért, Tisztek száz forintot egy kis szivarkáért; Igen ám, ha lett vön! Azaz volt is nekik, De kővé változott, kavicsosa még pedig!-----Vaj, ki szította fel a nagy ég haragját! Mert a pipaszárt is kínjukba harapták! Egy plpbános vala, neve néki Chryses, Prédikácziója messze földön hires, stb.- ♦ A felhozott és más példák mutatják, hogy a mily mértékben meg van világítva a komikus tárgy, ép oly mértékben vidám a komikus alany. III Tudjuk, hogy a fenségesebb tárgy a kevésbbé fenséges fölé emelkedik. Hasonlót találunk a komikus tárgynál is. A fenségesben a képzelet alatt szenvedünk, a komikusban a képzelet fölé emelkedünk; a vidám alany és a világos tárgy úgy viszonylanak egymáshoz, mint a nevető alany a nevetséges tárgyhoz. A nevető alany sem tökéletesen szabad, sem nem ment minden fogyatkozástól; s így lehetséges, hogy a nevető alany fölé egy másik, fogyatkozásoktól inkább ment alany emelkedik. „A műveletlen ember mulat-, ságosnak találja az erősebbnek gyöngébbek ellen való hatalmas- kodását, gorombaságát, a boszantásokat, kihívásokat, melyek egy művelt előtt ízetleneknek tetszenek.“ „Alig tudjuk megfogni, hogy
