Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888

A görög drámáról.

A classicus Athéné legszebb, legfényesebb ünnepei között mindenesetre első rang illeti meg a tavaszi vagy nagy Dionysiákat zliovvaiu rá zár áorv v. rá unyá/M, melyek Elaphebolion havaban (a mostani máxczius végén) mentek végbe, úgyszólván egész Görögország színe-java jeleidétében.

A várva-várt szép kikelet már elérkezett.

Chariszokkal, Nymphákkal telik meg a liíis forrás öntözte berek, Satyrok és Maenádok bujkálnak az erdőség árnyas lombjai alatt. Attika összes vidékeiről ünneplők seregei özönlenek Athénbe. Utczák és piaczok, templomok és csarnokok tele vannak idegenekkel. Az ünnep napja végre beköszönt. A rózsaujjú hajnal széthinti bíborvirágait s az attikai hegyek csúcsai mögül ragyogó fényben emelkedik fel az éltető Phoebos. E pillanatban megharsan a jeladó kürt Dionysios virágfüzérekkel s smyrnai bíbor szövetekkel díszített temploma előtt s nyomban reá megindúl az ünnepély megnyitását hirdető körmenet. Satyroknak, nympháknak, pánok- nak, bachansnőknek öltözött férfiak és nők sokasága Dionysios szobrát tombolja körül s fuvolások kíséretével féktelen kedvvel zengi a tavasz dicséretét. Majd az isten szobrát hordozzák körül a város feldíszített főútczáin. Elől a fuvolások, a kar, a papság s utána Dionysios szobra körül domboló bacchansok és bacchánsnők csapata. A Dionysiák fénypontja azonban a Bacchus v. Dionysios tiszteletére nagy fénynyel és díszszel rendezett színielőadásokra esett. E napokban mérkőztek meg ugyanis nemes versenyben egymással a költők új tragoediáikkal és comoediáikkal. Azon időben, mely a Kr. e. 5-ik századot megelőzte, sokáig nem ismertek sem tulajdonképeni színházat, sem drámát. Akkor még Bacchus ünnepein, melyekhez az említett nagy Dionysiákon kívül még a kis Dionysiák (hovvma rá ur/.oá vagy rá zur áyoúvc) mint víg szüreti utóünnep deczember havában és a téli Lenaeák Jiovvaia rá ítu