Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888

A görög drámáról. A classicus Athéné legszebb, legfényesebb ünnepei között mindenesetre első rang illeti meg a tavaszi vagy nagy Dionysiákat zliovvaiu rá zár áorv v. rá unyá/M, melyek Elaphebolion havaban (a mostani máxczius végén) mentek végbe, úgyszólván egész Görög­ország színe-java jeleidétében. A várva-várt szép kikelet már elérkezett. Chariszokkal, Nymphákkal telik meg a liíis forrás öntözte berek, Satyrok és Maenádok bujkálnak az erdőség árnyas lombjai alatt. Attika összes vidékeiről ünneplők seregei özönlenek Athénbe. Utczák és piaczok, templomok és csarnokok tele vannak idege­nekkel. Az ünnep napja végre beköszönt. A rózsaujjú hajnal szét­hinti bíborvirágait s az attikai hegyek csúcsai mögül ragyogó fényben emelkedik fel az éltető Phoebos. E pillanatban megharsan a jeladó kürt Dionysios virágfüzérekkel s smyrnai bíbor szövetek­kel díszített temploma előtt s nyomban reá megindúl az ünnepély megnyitását hirdető körmenet. Satyroknak, nympháknak, pánok- nak, bachansnőknek öltözött férfiak és nők sokasága Dionysios szobrát tombolja körül s fuvolások kíséretével féktelen kedvvel zengi a tavasz dicséretét. Majd az isten szobrát hordozzák körül a város feldíszített főútczáin. Elől a fuvolások, a kar, a papság s utána Dionysios szobra körül domboló bacchansok és bacchánsnők csapata. A Dionysiák fénypontja azonban a Bacchus v. Dionysios tiszteletére nagy fénynyel és díszszel rendezett színielőadásokra esett. E napokban mérkőztek meg ugyanis nemes versenyben egy­mással a költők új tragoediáikkal és comoediáikkal. Azon időben, mely a Kr. e. 5-ik századot megelőzte, sokáig nem ismertek sem tulajdonképeni színházat, sem drámát. Akkor még Bacchus ünne­pein, melyekhez az említett nagy Dionysiákon kívül még a kis Dionysiák (hovvma rá ur/.oá vagy rá zur áyoúvc) mint víg szüreti utóünnep deczember havában és a téli Lenaeák Jiovvaia rá ítu

Next

/
Oldalképek
Tartalom