Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
6 közvetítve van „a transcendentalis képzelő erőnek, mint az értelem s az érzékiség közötti egyéni képességnek schematismusa“1 által, vagyis kell egy harmadik kapocsnak az értelem s az érzékiség közötti közvetítő médiumnak lenni, mely egyfelől a kategóriákkal, másfelől pedig az érzéki jelenségekkel is közös, tehát a kategóriák alkalmazását a jelenségekre lehetségessé teszi, ez pedig a „transcendentalis schema" a képzelő erőnek tiszta alakja, mely által a képzelem a kategóriákat, a fogalomhoz hozzágondolt érzéki kép alakjában mintegy érzékid, jeleníti s ép ezért a jelenségekkel egy- neműekké teszi. Ilyen „scliéma“ az idöhatározottság („Zeitbestimmung“), a mennyiben az idő egyrészt az érzéki ismeret egyik szemléleti alakja, másrészt azonban „intellectus purus“ apri ori szendéiét is egyszersmind. így a mennyiség schémája az idősor („Zeitreihe“) a minőségé az időtartalom, a causalitásé a successio, a szükségképeniségé a minden időben való lét. A kategóriákból a tapasztalat tárgyaira a schémák által közvetített alkalmazásukkal következnek végül a tiszta értelem immanens alaptételei, vagyis a jelenségek összekötésének általános szabályai, vagy a mi mindegy, azon törvények, a melyeket az értelem a természetnek előír. A tiszta természettudománynak ilyen alaptételei: hogy minden tapasztalás alá eső tárgy extensiv mennyibég, a mit Kant „a szemlélés sarkelvének“ nevez; hogy minden tapasztalás az érzés és szemlélés eredménye; a „tapasztalás analógiái“, a melyek a tapasztalás lehetőségét féjezik ki, ilyen analogia, vagy feltét: hogy a jelenségek minden változatainál állandóan megmarad a substantia; minden változás a causalitás törvénye szerint megy végbe; hogy a substantiák kölcsönhatásban vannak, s végül azok a tételek, az empirikus gondolkodás ama követelményei, a melyek nyomán a tapasztalati dolgok lehetőségét, valódiságát, vagy szükségességét határozzuk meg. A transc. analytika vizsgálódásainak végeredménye: hogy az érzéki dolgok valódi megismerése lehetséges, a mennyiben azokra való vonatkozással apriori synthetikai Ítéletek lehetők és pedig azáltal, hogy az ember a receptivitása alapján elsajátított ismeretnek anyagához bizonyos tiszta ismeretformákat (a melyeket spon- tansitásánál fogva függetlenül a tapasztalástól, ő maga teremt) hozzátesz s minden adott anyagot ezen formák alá foglal. 1 »Schematismus der r. V.« pag. 122—132. V. ö. Fischer K. i. m. III. 371—376. 1. A schéma nem empir. kép, hanem összszemlélet, vagyis az a szabály, a mely szerint szemléletünk fogalomszerűen meghatározható.
