Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
5 által meghatározott mennyiségek, ismeretek képezik, ngy hogy a tér és idő, mint gondolkodásformák aprioritását megtagadni annyit tenne, mint a mathematikai tudomány tételeinek egyetemes érvényét kétségbe vonni. A mathematikának összes Ítéletei ennélfogva a priori synthetikai Ítéletek, mivel a tér és idő szemléletein alapúinak. 3. A transcendentális analytikában a „spontaneitás“ tehetségét, az értelmet veszi vizsgálat alá szemben a receptivitással a jelenségnél, mely értelemnek formái hasonlóan apríóri jelentőségűek, s a melynek «prioritásán az egyetemes értelem alaptételek alapúinak. Ha az értelem, mint az Ítélés tevékenysége az érzékiség által nyújtott jelenségeket ítéletekké köti össze, a tapasztalásra jutunk el, mi mellett ezen összekötő formák hasonlóan apriori birtokai a mi szellemünknek is. A tiszta szemléleti alakoknak a tiszta értelemalakok, az értelem alapfogalmai, vagyis a kategóriák felelnek meg. S ha most már azokat a formai logika által felsorolt itéletalakok vezérlete alapján keressük, úgy a quantitás alapfogalmai: az egység, többség, mindenség; a qualitásé: a valódiság, tagadás, korlátozás: a remtióéi: substantia, okság, közösség s végül a modalitás kategóriái: lehetőség, lét és sziikségképeniség, mi mellett hosszasan fejtegeti,1 hogy e kategóriák csakugyan egyedüli feltételei a tapasztalásnak. Az ítélet egyesítő functióinak alapja a Kant által úgynevezett „synthetishhe Einheit der transcendeta- len Apperception“ vagy az öntudat egységében van, mert csakis a tiszta gondolkodó Énre az egyéni érzéklő Énnel szemben való vonatkozás által nyernek ép úgy az érzés által adott különfélének, mint a jelenségeknek összekötései objektív értéket, illetőleg csakis az által lesznek utóbbiak csupán egyéni érvényű észrevevő ítéletekből („ Wahrnehmun gs-Urtlieil©“) egyetemes érvényű tapasztalati ítéletek („Erfahrungs-Urtheile“). A tizenkét kategóriának egy ős kategória szolgál alapúi s az a lét, a mely a tudatos gondolkodás egységén alapúi, mi nélkül nincs objectivitás. Ezzel meg van adva a tiszta természettudomány lehetősége, a miből azonban egyszersmind az is következik, hogy a kategóriák (mint apriori ismeret) épen csak a lehető szemléletnek, a tapasztalásnak tárgyaira (phaenomena) s nem a dolgokra lényegükben (nouinena) alkalmazhatók, mi által Kant az érzéki jelenségeknek methaphysikáját alapította meg. A kategóriáknak az érzéki jelenségekre való alkalmazhatása 1 »Transc. Deduction der reinen Verstandesbegriffe* pag. 122—123. (Rosenkranz- Schubert-féle kiadás.)
