Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885
— 19 — 27-én Dr. Ferenczy Elek lett megválasztva. U. e. év márcz. 26-kán Tib lisch János théol. dékán-tanár, jogakademiánkon a bölcsészettörténet és egyháztörténet ny. rk. tanára elhalván, a kezében volt tantárgyak előadása Dr. Szlávik Mátyásra bízatott. Jogakademiánk történetének vázlatos előadásánál végül fel lehet említenünk azon körülményt, hogy az 1885. évi szept. hó 7 — 8-ik napjain Eperjesen tartott tiszai ág. ev. egyházkerületi közgyűlés határozatából, collegiumunk egy —■ a jogakademiai tanári kar hozzájárulásával készült —- emlékiratban folyamodott az u. e. évi szept. 30. — októb. 2-ik napjain tartott egyház egyetemes közgyűléshez, az eperjesi jogakademia jövőjének biztosítása iránt, mely kérvény, a gyűlés 54. pont alatti határozata szerint, véleményadás és javaslattétel czéljából a pénzügyi bizottsághoz lett áttéve, s mely remélhetőleg az ügy fontosságának és nagy horderejű voltának teljes mérlegbe vetésével fog legközelebb elintéztetni. II. Ila azt a kérdést vetjük fel, hogy vájjon miben lehet az okát keresni azon körülménynek, hogy összes hazai jogakademiáinkon a hallgató Hiúság száma évről-évre kevesbedik? — nem tartózkodhatunk kijelenteni, hogy — nézetünk szerint — azon természetszerű vágyódáson kivűl, mely- lyel ifjú az ország fővárosában fennálló egyetemmel szemben viseltetik, s azon némelyeknél meglévő könynyelmű felfogáson kívül melylyel az egyetemek tultömöttsége miatt azokon a kötelesség teljesitésében való ellenőrzés kivihetetlen voltában sokan talán önmagukra nézve előnyt tudnak látni, — ennek okát abban a nagy függési viszonyban kereshetjük, és találhatják, melybe hazai jogakademiáink az egyetemekkel szemben állanak ; — állanak pedig annak következtében, hogy a most majdnem minden pályán megkívánt jogi és államtudományi tu dóri szigorlatok csakis az egyetemeken tehetők le. Nem akarjuk ezen állapot megszüntetésére azt kívánni, hogy a jog- akademiák is felruháztassanak a szigorlatok elfogadhatásának jogával, s általában nem akarjuk ezen kérdést, mely már régen eldöntöttnek vehető, ismét megújítani. — Azonban mindazok, a kiknek hazai e nemű tanintézeteink legutóbbi történetét alkalmuk volt figyelemmel kisérni, meggyőződhettek arról, hogy a joghallgató ifjúság számának oly nagymérvű csökkenését főképen azon szabálynak a felállítása óta észlelhettük, mely szerint a tudorsági szigorlatokra való jelentkezhetés feltételéül immáron az egyik államvizsgálat letételének kimutatása sem kívántatik meg, s mely szerint a harmadik tanév végén vizsgálatot tenni a hallgatóságnak nem hogy nem kell, de nem is lehet. Mind ezen röviden érintett állapotok, egészen természetesen azt eredményezték, hogy a joghallgató ifjúság, különösen a tanfolyam két utolsó évében, tömegesen tódul kiválólag a budapesti tudományegyetemre, és pedig leginkább azért, hogy megismerkedjék azon tanár urak 2*
