Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885

előadásaival, vagy legalább is hogy be legyen jegyezve azon tanárok előadásaira, kik majdan a szigorlatoknál őket vizsgálni fogják; — és semmi, vagy igen kevés figyelmet szentelvén a 3'ik s évfolyamban áltáluk

hallgatott tantárgyaknak, azon időt is, melyet ezek elsajátítására kellett volna forditaniok, legjobb esetben a szigorlatokra való készülésre szánják.

Tartozunk vele azonban, hogy megjegyezzük azt is, miszerint ezen most kiemelt újítások, — melyek uj qualificationalis törvényünkbe is átmentek, hol p. u. a közigagaztási pályára való lépésnél a képesítést csak az államtudományi államvizsgálatnak, a bíróinál pedig csak a jogtudományi államvizsgálatnak letétele adja meg, sőt ez utóbbi pályánál a gyakorlatra való lépésre az államvizsgálatok letétele nélkül, a jogbölcsé- szetből, római jogból és egyházi jogból letett első jogtudori szigorlat is megadja a kellő képesítést, — nem csupán jogakademiáink hallgatóságának kevesbedését eredményezték, de a jogi szaktanitás sikerére s eredményes voltára vonatkozólag sem nevezhetők üdvöseknek.

Mindnyájan, kiknek alkalmunkban áll a jogakademiai ifjúságnak a tanulmányokban tett előmenetelét megfigyelni, tudhatjuk a mindennapi tapasztalásból, hogy a milyen szorgalmat és igyekezetei tapasztalhatunk a két első évi tanfolyam alatt, melyeknek végeztével az alapvizsgálatok letétele van kötelezőleg kimondva, olyan hanyatlás áll be e tekintetben a harmad évi tanfolyamban, melynek végén a hallgatóság vizsgálatot tenni, nem hogy nem kénytelen, de az tőle el sem fogadható. Azt hisszük, hogy ama körülmény is, mely szerint a1'joghallgató ifjúság azon kis száma, mely a harmadik évi tanfolyamra jogakademiáinkon megmarad, épen ezen évre választja önkéntes katonai szolgálatának idejét, mely alatt az előadások látogatásától is fel van mentve, szintén a mellett bizonyít, hogy az ifjúság ezen évfolyam tantárgyaira, melyekből viszgálatot tenni nagyobbrészt nem köteles, kevés, vagy talán épen semmi súlyt sem fektet.

Már pedig a jogtudományoknak az államtudományoktól való oly éles elkülönítését, mely szerint annak, a ki az egyik tudománykörbe tartozó tantárgyak tudását megkívánó életpályát választotta, a másik csoportba tartozó tantárgyak ismerete szükségesnek egyáltalában nem volna mondható, helyesnek tartanunk semmi képen sem lehet, mert meggyőződésünk szerint a jogi pályán haladóknak ép oly szükségük van az állam- tudományi tárgyak ismeretére, mint a mennyire szükséges a politikai pályán levőknek az, hogy a jogtudományi tárgyak előttük szintén ne legyenek teljesen ismeretlenek. — Azon szabálynak hatályon kívül helyezése pedig, mely szerint a jogtudorsági szigorlatokra való jelentkezhetésnek feltételét az államtudományokból letett államvizsgálatnak kimutatása képezte, és megfordítva, — épen, ezen most kimondott, s azt hisszük, mindenki által igaznak ismert elvünket czáfolta meg. Igaz ugyan, hogy a jogi tanulmányi és vizsgálati rendre vonatkozó magas rendelettel egyidejűleg (1883. auguszt. 20-ról) kiadott, s a tudorsági szigorlatokat tárgyazó szabályzat gondolni is látszik erre, mikor a jogtudori fok elnyerésére megki— 20 —