Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877

8

A roszúl értelmezett és túlhajtott becsületérzésből keletkeznek az ál vagy hamis becsületérzésnek több nemei, milyenek a személyes hiúság, balga önbálványozás, nevetséges pöffeszkedés, otromba gög és dölyf, külsőkre s hiúkra támaszkodó s másokat lenéző kevélység, dicsszomj és — kórság fel az eszelősségig. Ezen tulhajtások ellenében még szomorúbbak a becsületérzés hiányából eredő erk. alakok, milyenek a gyáva, meghunnyászkodó, magukat a porig megalázó s meggyalázó, aljas szolgai lelkek, végre erk. szörnyek gyanánt, az elvetemült, korcs lelkek, kikben a becsületérzés már végkép kihalt. Vannak tehát balga- nevetséges, vannak gyengeszánandó, de vannak romlott, megvetésre méltó alakok, melyek mindannyian messzeesnek attól, a mit a valódi becsület követel.

b) Mit követel az ép becsületérzés ? A mit a becsületérzés követel, az mindmegannyi ei'k. kötelesség, melylyel magunk magunknak tartozunk. Először is azt követeli, hogy értsük meg jól, és érezzük át teljesen a becsületérzet igaz természetét a fennebbiek szerint, s őrizzük meg valamint a vadonkodó nyerseségtől (cynismus), úgy a beteges ingerlékenységtől (idegesség.)

Követeli továbbá, hogy tartsuk fel becsületünket széplŐtlenül és se magunk ne ejtsünk csorbát rajta, se ne engedjük, hogy azt mások tegyék. Sok ember maga árt becsületének legtöbbet, részint úgy, hogy magát erkölcsi lénynek kellőleg ki nem képezi, s hitvány, vagy épen gyalázatos életet él; részint úgy, hogy akarva — nemakarva mások személyét s jogait sérti, s elvállalt kötelességeit nem teljesiti (hanyag, hűtlen, csaló); részint végre úgy, hogy mások sértéseit s méltatlankodásait gyáván eltűri, magát aljás czélokra hitvány eszközül hagyja felhasználtatni s csuszó-mászó lélekké aljasodik.

Követeli végre az ép becsületérzés, hogy erk. tőkénket folyvást gyarapitsidt, fel az érett erk. jellemig, hogy legyen mit becsülnünk magunknak is, s mások is találjanak bennünk minél több becsülni és tisztelni valót. Ám lássuk, hogy mi az a sokat emlegetett, de kevesek által teljesen értett, s még kevesebbek részéről érlelt erk. jellemé (character moralis).

Az erk. jellem az erk. eszmék szolgálatában álló, magának a teendőkre nézve teljesen világos, higgadtan lelkesült és rendit-