Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
13 Hogy azonban megteremhesse a jogérzet az óhajtott gyümölcsöket, magától érthető, hogy azt „a teneris ut ajunt ungviculis“ ápolni és nevelni kell folytonosan s kiváló gonddal családi körökben, tanodákban, de közéletben is, hogy az általános érzületté alakuljon. Hasonló módon 3. A kötelességérzet. Ezen fordul meg az erk. világ egész sikere s az emberi cselekvények belbecse: „teljesitni kötelességét tisztán kötelességérzetből.“ “A kötelességnek kell élni, miért? mert szent kötelesség.“ Sok történik a társas életben véletlenből, sok a kényszer nyomása alatt, sok szeszélyből, önkényesen; száz meg száz cselekvény történik a kötelességen kívül, de ezernyi cselekvény a kötelesség ellen. S ez a hol és a mikor történik, a korszaknak és társadalomnak czégéres nyavalyája. Az észszerű, ép szervezetű társadalomban minden a jog és kötelesség eszméje szerint van rendezve. A jogot rendesen mindenki hajlandó igénybe venni, de a kötelesség teljesítésétől fázik. Pedig alaptalanul, sőt nemcsak a társadalom, hanem saját kárára. Mert hiszen mi a kötelesség? Az észszerű erk. világban, de minden józanon rendezett egylet — s társulatban is a kötelesség nem egyéb, mint az illető törvény által parancsolt egyetemes és szükségszerű teendő, vagy elhagyandó valami, nem egyéb, mint a tagokra nézve természetes, egyszerű tartozás (Schuldigkeit), melyet a ki nem teljesít, adós marad s kérdőre vonandó. Hogy valaki ez, vagy amaz társaságnak tagja legyen, vagy ne legyen, minden nagykorú személynek szabad akaratától függ; de ha egyszer tudva akarva valamely társaságba belépett s benne megmarad, akkor valamint hogy bizonyos jogokban részesül, úgy bizonyos határozott kötelességeket is vállal, bizonyosan nem azért, hogy ne teljesítse, de nagyon is komolyan, sokszor esküvel is erősítve, hogy azokat kiven és pontosan fogja teljesíteni. A kiben van becsület — és jogérzet, abban bizonyosan meglesz a kötelességérzet is ; hisz’ az utóbbi részint kifolyása, í’észint kiegészítője az előbbinek. A kötelességérzet komoly, becsületes, szent érzület azoknak pontos teljesítésében, miket magunkra vállaltunk, vagy mik i’eánk, mint lekötelezett személyekre természetszerűleg nehezednek. Igaz, derék ember az, ki kötelességét érzi
