Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
10 podva oly erk. tőkét mutat fel, mint feljebb rajzoltuk, az nem maradhat jótékony hatás nélkül kifelé sem a társadalomban. Mert ha oly mostoha idők állanának is be, mint a milyekről Tacitus emlékszik, hogy „ob virtutes certissimum exitium,“ mégis elisme- rőkre, tisztelőkre, sőt dicsőítőkre talál a szeplőtlen erény, („intaminatis fulget honoribus.“) De rendes időkben nem csak hogy bán- tatlanúl fénylik az ily magasztos tiszta jellem, hanem méltán kiér- demlett becsülés- s tiszteletben részesül; hódol neki minden nemesb kebel; mintaképül választja őt ki magának a magasbra törő fiatal lélek; a társadalom teljes bizalommal fordul feléje s elhalmozza tisztségekkel; kimultával pedig maradandó emlékkel örökíti érdemeitÁpoljuk tehát az ép becsületérzés szent lángját, kivált az ifjúság keblében ernyedetlen gonddal! Nem különben 2. A jogérzetet. Itt is három kérdést tehetni: mi a jog- s jogérzet természete? mit követel és mit eredményez a jogérzet? a) A jog- s jogérzet természete. Jog az ember személyességének postulált corollariuma a társadalomban. Jog egyenesen a személy eszméjéből keletkező fogalom; személy nélkül jog se volna. Minden tiszta s eredeti jog szorosan személyjog; a dolgok is csak a személy miatt s annak érdekében jönnek jogi viszonyba, magokban jogtalanok. A jog, mint a személy lényegének adtributuma, már eredetileg is mélyen etliíkai fogalom, áll és esik a személy méltóságával, de különben célja és rendeltetése tekintetében is komolyan erkölcsi természetű s humanistikus fogalom a társas viszonyok rendezésében. Jog természetünk által sugallóit és postulált eszköz az erk. törvény szolgálatában, annak követelései végrehajtásában a személyek szabad akaratának kölcsönös érintkezéseinél a társas körökben. A jog lényegesen társas életbeli fogalom: társas érintkezések nélkül a jog nem volna alkalmazható; társaságon kívül, ha nem is lehetetlen, de tökéletesen felesleges fogalom. Egy személynél, ki örökre isoláltan egyes egyedül élne, jogi viszonyokról szólni se lehetne. A jog legalább is hét személyt követel kölcsönös érintkezésben, s mind kettőnek személyes érvényét bizto- sitani kívánja az önkény és hatalmaskodás ellen. Jog az önkény korlátozója, de a józan, szabadság biztosítója; a jog maga is
