Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése

A MUSZÁF ÁM1DÁ ISMÉTLÉSE

275

ןכבו ןת דובכ Szerezz hát becsületet népednek, Örökkévaló, dicsőséget tisztelőidnek, jó reménységet azoknak, akik Hozzád fordulnak, hadd jussanak szóhoz azok, akik reád várnak! Hozz örömöt Országodra, vígságot Városodra, növeld meg hamarosan, már napjainkban Dávid szolgád tekintélyét, felkented, Jisáj fia lámpásának fényét!

ןכבו םיקידצ Hadd lássák hát ezt, hadd örüljenek az igazak, vigadjanak a becsületesek, zengjenek öröménekét a jámborak, a jogtiprás meg tartsa a száját, a gonoszság tűnjék el, mint a füst, mikor eltörlöd a rosszindulat uralmát a föld színéről!

Előimádkozó és közösség:

ויתאיו לכ Mindenki a Te szolgálatodba’ áll majd, És áldja dicső Nevedet.

Igazadról beszélnek a messze szigeteken is.

A népek, kik nem ismertek, felkeresnek Téged, Mind a föld végei Téged dicsérnek,

És azt hangoztatják: ״Nagy az Örökkévaló”.

Ott hagyják bálványaikat,

Szégyent vallanak istenszobraikkal,

Együtt, vállvetve szolgálnak Téged,

Napkeltekor félve tisztelnek, kik Színedet keresik. Mind elismerik uralmad hatalmát,

És a tévelygők észre térnek.

Hangoztatják nagy tetteidet,

Téged emelnek mindenek fölé.

Remegve imádkoznak Előtted,

És díszes koronával öveznek.

ויתאיו לכ ךדבעל Mindenki a Te szolgálatodba... Szerzője ismeretlen, de feltevés szerint a hetedik századból származik, vagyis a legrégibb liturgikus dalok egyike. Azt a zsidó reményt fejezi ki, hogy a pogány népek felismerik az egy élő Istent, elhagyják bálványaikat, és jönnek messziről Istent szolgálni, együtt a zsidókkal.