Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]

69

egyenesen káros és hátrányos is abban a tekintetben, hogy megakasztja, lehetetlenné teszi a munkaadó és alkalmazottja közti jogvitáknak gyors eldöntését, útjában áll a jogigények mentői hamarább, lehető gyors érvényesítésének.

Az ipari és kereskedelmi munkaviszonyokból eredő jogigények érvényesítését szabályozó eljárás reformjának első feladata tehát az eddigi kettős eljárás megszüntetése, a békéltető, illetve iparhatósági előzetes eljárás teljes eltörlése.

Ebben az összes felszólaló urak egyetértenek velem és illetve csak csatlakozhatom az eddigi felszólalásokhoz. Erről tehát felesleges tovább szót vesztegetni.

Nem értek azonban egyet az eddigi felszólalókkal, és különösen nem az előadó úrral a tekintetben, hogy ők és különösen az előadó úr helyeslik az ipartörvénytervezetben lefektetett azt a reformot, hogy az alkalmazotti jogviszonyok külön bíróság hatáskörébe utalandók és illetve a jelenleg azokat érdemlegesen eldöntő sommás és illetve rendes eljárásból kiveendők.

Nézzük, vájjon az a kritika, a mely az iparhatósági eljárást be nem váltnak, haszon nélkülinek, tehát károsnak mutatta, alkalmazható-e a rendes bírói eljárásra és illetve ennek az itt szóban forgó jogviszonyok és jogigények elbírálásánál kifejlesztett praxisára is? Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nem. A bírói gyakorlatot ép e díszes testületben sokszor tették kritika, még pedig igen sokszor elitélő és jogosan elitélő bírálat tárgyává, ideje, hogy itt ne csak mindig kifogásoljunk és szidjunk, de elismeréssel is adózzunk ott, hol elismerést adni kell. Ily elismerés illeti meg kétségtelenül a bírói praxist épen abban a részében, a mely az alkalmazotti jogviták terén kifejlődött. Itt megmutatta a magyar bíró, hogy van érzéke a socialis követelmények iránt, itt megmutatta, hogy a törvényt nem holt betűként kell kezelni, itt nemcsak legis adiuvandi, de legis supplendi, sőt corrigendi gratia működést is fejtett ki. Csak rá kell mutatni arra, miképen fejlesztette ki a mi bírói gyakorlatunk minden törvényes alap nélkül, sőt annak ellenére a jelentősebb állású alkalmazottak részére az egy évi felmondási időt .. .

83