Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]
68 mintákra történt szabályozását, mint a hogy külföldi eredetű a mai törvényes állapot és külföldi eredetű, csakhogy nem jól utánzott, az ipartörvény tervezetében foglalt megoldás is. Ha helyes úton akarunk járni, akkor a mai állapotból kell kiindulnunk. Ha valóban beteg, rossz a mai állapot, akkor mindenekelőtt meg kell állapítanunk, miben áll a betegség, hol vannak hibái, mert csak ezek ismerete képesít a gyógyításra, a javulás előidézésére, jobb törvény alkotására. Az orvosnak is előbb meg kell állapítania a diagnosist, csak aztán nyúlhat a gyógyszerekhez. Az alkalmazotti jogigények érvényesítése, mint tudjuk, ma kettős eljárás útján történik. A rendes bírói eljárást meg kell előznie az ipartestületi, illetve iparhatósági eljárásnak, a melyről az előadó úr nagyérdekű és alapos tanulmányában meggyőzően kimutatta azt a különben közismert tényt, hogy ez merőben formaság, üres sablon. Hiába mondja ki a ma érvényben levő ipartörvény, hogy a békéltető bizottság illetve az elsőfokú iparhatóság határozata végrehajtható és hogy csak birtokon kívül vihető a rendes bíróság elé. A valóság a mai praxisban az, hogy az iparhatóság (röviden ezentúl csak ezt nevezem meg és értem alatta a békéltető bizottságot is) nem hoz oly határozatot, a mely végrehajtható volna. Ezer ürügye van rá. A legsablonosabb az, hogy a panaszlott tagad, a tagadással szemben felhozható bizonyítékok nagy része pedig, főleg az eskü, az iparhatósági eljárásban nem alkalmazható és így az iparhatósági eljárásnak nem áll módjában a tényállást megállapítani, és így az iparhatóság egyszerűen kimondja, hogy panaszos a rendes bírói útra utasít- tatik. Ez ma már annyira vérévé vált az iparhatósági bírónak, hogy a feleket minden indok és ürügy nélkül is a rendes bírói eljáráshoz küldi. Az iparhatósági eljárásban tehát a biró érdemlegesen nem jár el, és nem bíráskodik, mert nem dönti el a vitás jogviszonyt, másrészt meg ha hoz is határozatot, az ellen a felek szinte kivétel nélkül minden esetben igénybe veszik a rendes bírói eljárást. Az előzetes eljárásra tehát nyugodt lélekkel rámondhatjuk, hogy az merőben felesleges, hiábavaló, nemcsak, de 82
