Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
52 Én egyáltalában bizonyos respektussal viseltetem az olyan magánjogi szabályok iránt, a melyeknek sarkában valami büntetőjogi sanctio terem. Én azt hiszem, hogy az a hiteljogi törvényhozás, a mely tisztán a büntető hatóságokra tud támaszkodni a maga sanctióinak keresztülvitelénél, meglehetős gyenge lábon áll. Az én félelmemet talán kellően megokolja az a bizonyos horror, a melylyel a büntető szabályok kezelői viseltetnek a magánjogi szabályok megismerése iránt, a mely horror — fájdalom — meglehetősen közismeretes, és a mely körülmények között becsületes adós alig fogja magát kitenni a szóban forgó eljárás esélyeinek. A praxis tehát az lesz, hogy az adós — a mint ma is teszi — minden eszközt meg fog kísérelni arra, hogy biróságon kívül csináljon egyezséget. Ha ez nem sikerül neki és már küszöbön áll a csődnyitási kérvény beadása — megjegyzem, a javaslat, ha jól emlékszem, arra sem tartalmaz intézkedést, hogy valamely csődeljárás folyamata alatt nem lehet e beadni a biróságon- kívüli kényszeregyezséget előidézni akaró kérvényt, ebben a stádiumban azután az adós még a halasztások egész tömegét igyekszik magának biztosítani a birósági kényszeregyezség igénybevételével. Ez azután vagy sikerül neki és akkor tényleg azokat a hitelezőket, a kik esetleg jogosultan opponáltak egy egyezségnek és a kik most már végkimerülésben nem fognak annak opponálni, arra kényszeríti, hogy beleegyezzenek az egyezségbe. Vagy nem sikerül neki és akkor ott állunk a csőd előtt, a melynek összes hátrányait, azt hiszem, nem kell újból ismételnem, és a melyekhez hozzájárult, hogy most már tényleg megvalósult az az aggodalom, hogy hónapokon át volt az adós birtokában és — a mi még rosszabb — rendelkezése alatt egy vagyon, a mely voltaképen a hitelezőké ; persze nem tulajdonjogilag, de a melynek az a czélja, hogy a hitelezők kielégítésére szolgáljon, és hónapokig volt bizonytalanság a felett, hogy az adós csődbe megy-e vagy nem. Ennek a kérdésnek fontossága talán nagyobb, mint a menynyire igy első pillanatban látszik. Én az egyik legnagyobb akadályt — és ez talán bizonyos fokig ellentmond annak, a mit kezdetben mondtam, hogy gazdasági szempontból lehet csak megítélni a kérdést — abban látom, hogy nem tudom kellő270
