Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
53 leg megkonstruálni a vagyonfelügyelőnek jogi helyzetét a rendelkezési jog szempontjából az adós jogi helyzete mellett. Az 50,000 K-nál kisebb összegű hitelezőkkel biró in- solventiánál a kérdés nem actualis, mert ott teljesen a közadósnak rendelkezése alatt kivánja hagyni a javaslat a vagyont. Az 50,000 К-t meghaladó insolventiáknál pedig azt hiszem, lényegileg abban foglalhatjuk össze a javaslat intézkedéseit, hogy a vagyonfelügyelő a rendes kiadásokat, az üzlettel járó kiadásokat teljesítheti és az összes bevételeket beszedheti. Csakhogy kiadások teljesítésén és bevételek beszedésén kívül sok minden egyébbel is jár valamely üzlet folytatása. Mi lesz az új kötelezettségek vállalásával, a melyek esetleg elkerülhetetlenül szükségesek az üzlet folytatásához: a vagyonfelügyelő vállalja el azokat vagy az insolvens adós? És mi lesz a criteriuma annak, hogy ezek a cselekmények, végezte legyen őket akár az adós, akár a vagyonfelügyelő, csődben megtámadhatók lesznek-e, vagy nem, a mi a szerződő harmadik siemélyek szempontjából eminens fontosságú? Ha jól értettem meg a javaslat intentióját — de azt hiszem, dr. Messinger úr előadásában egész világosan kifejezésre jutott ez az óhajtás — talán arra szorítkozik ez az ügykör, hogy az üzlet folytatásával rendesen járó kötelezettségvállalások is, tehát nemcsak a kiadások, a vagyonfelügyelő rendelkezési jogkörébe beleessenek. Hisz ez nagyon szépen hangzik így első szóra, csakhogy ennek is két nagy sarkalatos hibája van. Az egyik hibája az, hogy maga az alap, a melyre helyezni kívánják ez eszme pártolói az egész kérdést, túlságosan labilis. Ki mondja meg azt, hogy mi jár és mi nem jár egy üzlet folytatásával? A második pedig az, hogy a javaslat nemcsak kereskedőre szorítja a kényszeregyezségi intézményt, hanem kiterjeszti a nem kereskedőkre is, a kiknek egyáltalában nincs üzletük. Itt ismét a javaslatnak egy nézetem szerint nem egész alárendelt jelentőségű hiányához jutottunk el. A javaslat szerint, a mint voltam bátor említeni, kereskedő és nem kereskedő egyaránt kérhet kényszeregyezségi eljárást. Kérheti ezt ugyanazon előfeltételek mellett is, vagyis nemcsak azon negativ előfeltétel mellett, hogy valamilyen károsító 271
