Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
nagyobbakban, a visszaélések lehetősége pedig nem függ a tömeg nagyságától. Óvakodnunk kell az ellenőrzésre hivatott közegnek hivatalos színezetet adni, avagy őt olybá tekinteni, mint a kinek szava és véleménye megdönthetetlen. A vagyonfelügyelő szerepe legyen ugyanaz, mint a mai hitelezői szervezetek által alkalmazott vagyonfelügyelőé, vagyis mindössze arra terjedjen ki, hogy őrködjék a meglévő vagyon conserválása fölött, ellenőrizze az adós üzleti tevékenységét és jelentést tegyen minden gyanús momentumról. A felügyelő díja a szabad egyezkedés útjára nem tartható fenn, mert mint Messinger tagtárs úr előadásában találóan megjegyezte, az ily megállapodások legális formába burkolt vesztegetésekké fajulhatnak. A magam részéről azt javasolnám, hogy a díjak nem a bíróság részéről esetről-esetre állapíttassanak meg, hanem a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása mellett miniszteri rendeletben volna a díjszabás közzéteendő. Hangsúlyozom, hogy e díjak csak minimális keretben mozogjanak és progressiv módon nem haladhatnak, nehogy a vagyont lényegesen terheljék. Egész apró ügyekben csekélyebb, nagyobb ügyekben valamivel nagyobb díjakat tartok megszabandóknak. Hogy körülbelül megjelöljem az általam szem előtt tartott határokat, jelzem, hogy naponkénti 4 és 20 К közti díjazást vélek megállapítandónak, az esetek nagyságához képest. Provideálni kellene a tervezetben arra is, hogy szükség esetén több vagyonfelügyelő rendeltessék ki. További praktikus kérdés, vájjon az adós és családja a kényszeregyezségi eljárás alatt miből éljen. A vállalatából vagy üzletéből befolyó jövedelmeket a vagyonfelügyelő kezeli, a ki természetesen csupán a legszükségesebb kiadásokat utalványozza. A tervezet alapján nem lehetne eldönteni, vájjon a szükséges kiadás közé tartozik-e az adós és családjának fen tartása. Nem csak humanisztikus szempontból, de üzleti érdek szempontjából is a magam részéről szükségesnek tartom félreértések elkerülése végett a törvényben oldani meg a kérdést. És pedig oly módon, hogy egy bizonyos rendeletileg megállapítandó határon belül az adós és családjának 42 260
