Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
31 rentiát, ámde a bíróságok egyrészt nem alkalmasak ily gazdasági jellegű processus vezetésére és ellenőrzésére, másrészt a csődbitelezőknek biztosított autonomikus jogok mellett bíróságaink szinte felmentve is érzik magukat a csődeljárásba való erélyesebb beavatkozástól. Ezek dióhéjba foglalva a hazai, valamint a külföldi csődeljárások által előidézett aránylag csekély eredmények okai. Hogy ez nemcsak nálunk van így, hogy tehát a felmerült visszásságok nem csupán a magyar csődtörvény és csődtörvénykezés speczialitásai, arra nézve utalok az osztrák törvényjavaslatra, mely a miatt panaszkodik, hogy «a csődök lebonyolítása bizonytalan, nehézkes és költséges.» A franczia állapotokról a Zeitschrift für das gesammte Handelsrecht (38. к., 480. 1.) a következőkép számol be: A franczia csődjog nagy keménysége nemcsak az adóst, hanem a hitelezőket is sújtja. Mivel a közadóst a törvény megfosztja vagyonának kezelésétől és más súlyos joghátrányokkal is fenyegeti, természetesen minden kereskedő, a meddig csak lehet, minden büntető rendelkezés ellenére is húzza-halasztja a csődnek önmaga ellen való megkérését. Ha pedig a csődnyitás elkerülhetetlen: a nagy költségek megemésztik a maradék vagyont, holott ha az adós helyzetét hitelezői előtt idején feltárta volna, ezek szívesen adtak volna a becsületes, de szerencsétlen adósnak halasztást vagy engedményt. Eenouard így kiált fel a csődügyekből resultálódó rossz eredmények miatt: «А törvényt nem lehet okolni azon bajokért, melyeknek alapja a szomorú szükségességben van és a melylyel szemben a törvény tehetetlen. A csődtörvény soha egyetlen egy országban sem képes megakadályozni, hogy minden csőd igen rossz dolog legyen.» Jellemző e tekintetben az első német csődtörvény (Ge- meinschuldordnung) indokolása, mely kijelenti, hogy «a legjobb csődtörvény sem elégítheti ki a bírói egyezségi eljárás iránti óhajokat». Jaeger ehhez hozzáfűzi, hogy éppen a legjobb és legmodernebb csődtörvények: a hollandi és schweizi ismerik a csőd elhárításának ezen eszközét. (Deutsche Juristenzeitung 1905. év. 755. 1.) 249
