Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]
93 az adott esetben erkölcsi lehetetlenség volt, hogy önként engedjenek, de a döntést, belső igazságának erejénél fogva, megnyugvással várták és fogadták. A személyes szempontok, a vezetők erkölcsi súlyának féltő megóvása mozgathatnak valamely harczot, a mely azonban a pártatlan biró vezetése alatt működő békéltető bizottság előtt tapintatos és minden irányban megnyugtató befejezést nyerhet. Hogy Németország eddig csak a facultativ, vagyis a felek által önként kért békéltetés behozataláig jutott el, egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mi egy lépéssel tovább menve, bizonyos nyomatékos súlyú esetekben kötelezővé tegyük a békéltetést. Sajátságos a t. felszólaló úr rajongása a német törvény iránt, a midőn a felhozott számbeli adatokkal önmaga bizonyítja be annak eredménytelenségét. Mit ér ily eredménytelenség mellett az a moralis súly, a melyet a t. felszólaló úr abban lát, hogy a felek önként veszik igénybe a békéltetést, a mikor a «moralis súly» érvényesülésére oly ritkán kerülhet a sor. Bizony sokkal több morális súly rejlik a tervezet ama rendelkezésében, hogy a békéltető eljárás bizonyos nyomatékos esetekben kötelező, akár akarják a felek, akár nem; a kötelező békéltetés ugyanis a maga felderítő szolgálatával már előre visszatartja a feleket a viszály köny- nyelmű előidézésétől. Tapasztalatok hiányában a t. felszólaló úr sem ismerheti jobban a kötelező békéltetés majdani eredményét hazánkban, mint a tervezet szerzője, de belátható káros eredménye az intézménynek nem lehet, kínálkozó előnyeiért tehát kívánatos, hogy a törvényhozás elfogadja. A külföldi példák bővebb ismertetését, felszólalásom keretéhez képest, mellőzöm. Mellőzöm az ausztráliai egyesült államok és Új-Seeland, valamint Genf kanton példájára való hivatkozást is, mert a kötelező békéltetés és választott bíráskodás ottani sikerei a hazai állapotokra nézve biztos útbaigazítást nem nyújtanak, de viszont nem helyeselhetem, ha a kötelező békéltetés ellen érvül szolgál az, hogy Németországban sincsen behozva. 107
