Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
74 Nem kell ezt a kérdést részleteznünk. Mi, kik itt a nagyváros zajában, tömkelegében járunk-kelünk, napról-napra látjuk ezeket a szerencsétlen szegény teremtéseket, a kik ide az ország minden részéből felözönlenek; itt azután a kellő patronage, a kellő oltalom hiányában szerencsétlenségbe esnek, elvesztik szolgálatukat, kitaszíttatnak munkaadóik által; a kvártélyos asszonynál töltik el terhességüknek utolsó hónapjait; testben megtörve, lélekben kimerülve, teljesen le- rongyoltan kerülnek a klinikák, a kórházak szülészeti osztályaira és ilyen állapotban jönnek a menhelybe a szülés után gyermekükkel együtt. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen szerencsétlen gyermek az, a kinek már az anyja méhében is éheznie kellett! Ezzel a kérdéssel csupán azért kivántam foglalkozni, hogy mintegy bevezető utat nyissak ahhoz a második kérdéshez, ^a mely a már megszületett és az állam oltalmába vett gyermek érdekeinek felkarolására vonatkozik szemben a gyermek atyjával. A mi a felperesség kérdését illeti, ma valóban képtelen állapot uralkodik. Az anya egy meggondolatlan pillanatának minden következményeit keservesen szenvedi át, mig az atya derült hangulatban tovább halad, mintha ő egy nőt szerencsétlenségbe nem is sodort volna. Nem kutatja, nem keresi senki az ő dolgait; tovább halad a maga kényelmes útján! Mi mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez a mai állapot ellentétben áll az állam fiskális érdekeivel, a községek háztartásának érdekeivel; ellentétben van az ethikai követelményeivel, de leginkább ellentétben van magának az általuk megoltalmazandó gyermeknek érdekével. Azt mondtam, hogy ellentétben van a kincstár érdekeivel. Ma 45,307 gyermeknek viseli gondját az állam. Hány van ezek között, a kiknek módjuk lehetne arra, hogy nemzőjük ellen fellépjenek? Ezáltal a nemzőre hárittatnék az a költség, a mely most az államkincstárt terheli! Ezek a terhek valóban eléggé nagyok. Az 1899-ik évben, midőn még az 1898: XXI. t.-czikk alapján vette gondozásba az állam 7 éves korukig a hatóságok által elhagyottnak nyilvánított gyermeket, ez a költség összesen 310,000 K. volt, ma pedig az 1909. évi 74