Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
63 szintén kissé nehézkesek. Igaz, hogy a bíróságok álláspontjukat meglehetősen tetszetősen és sok esetben elfogadhatóan is okolják meg. Ugyanis abból indulnak ki, hogy mivel a házasságon kívül szülétett gyermekek apái az esetek túlnyomó részében szintén nem tartoznak a gazdagabb emberek közé, oly esetben, midőn igen sok évvel a gyermek születése után indítják meg ellenük a tartási pereket, a tartás hátralékos díja olyan összegre növekednék, a melynek behajtása egyenesen tönkretenné az illető apát. Ez kétségtelenül igen humánus ok, a mely előtt igen sokszor meg is kelll hajolni és bizonyos az, hogy az az elévülési időhatár, a melyet a t. előadó úr is említett és a melyet a mi Polg. törvénykönyvünk tervezete is elfogad, méltányos alapokon nyugszik. Ámbár — mellékesen megjegyezve •— bátorkodom ennél a kérdésnél figyelmeztetni arra, hogy ezt a hároméves elévülési időt tévesen magyarázzák, akár az osztrák Ptkv. 1480. §-ából indulnak ki, akár a mi tervezetünkből, mert ott, nézetem szerint, nem arról van szó, hogy a tartási pert három év elteltével ne lehessen érvényesíteni a múltra nézve. Egyáltalában nem is évülnek el az ilyen családjogi vagy személyjogi követelések. Csak arról van itt szó sajátképen, hogy már tartásdíjnak lejárt részleteit három év elteltével már nem lehet érvényesíteni, épen úgy, mint a hogy a szerződéses kamatot sem lehet három esztendő múlva érvényesíteni. A Ptkv. tervezetében ez a kérdés a kamatéval egy kalap alá van foglalva és az osztrák Ptkv. 1480. §-a is a kamattal együtt említi, a Curia 65. és 67. számú döntvényei pedig, midőn a kamat elévüléséről szólnak, szintén kifejezetten kiemelik az osztrák Ptkv. 1480. §-át mint olyant, a mely csakis a már lejárt kamatra vonatkozik. Persze sokszor méltánytalanság ez a hároméves elévülési határidő, akkor, a mikor az apa nem is volt feltalálható és a perlekedés eleve meddő lett volna, utóbb pedig kiderül, hogy az apa fizetőképes és nehézség nélkül megtérítheti azokat az összegeket, a melyeket az anya vagy egy másik személy helyette fordított a gyermek tartására. Azonfelül a végből, hogy méltánytalanság ne származzék ebből, a mi polgári perrendtartásunkba föl kellene venni olyan intézkedést, mint 63
