Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
73 Kísérleteinknél abból a kérdésből indultunk ki, vájjon képesek-e önkényesen választott komplexum-ingerek valamely elkövetett bűncselekmény komplexumát a gyakorlatban annyira megindítani, hogy az a reakcióban világosan visszatükröződjék. Nem lehet a hivószóknak ily hatásában előre bízni, de legalább általában, mégis el lehet várni, hogy valamely kritikus hivószó a komplexumot itt-ott észrevehetően megindítja. Kísérleteink czélja, hogy a kérdés felől statisztikailag tájékoztassanak. Az eredmények tanúsítják, hogy a tényállás- komplexum valóban oly erős, hogy a többi reakciótól statisztikailag is megkülönböztethető; sok esetben pedig olyannyira intenzív, hogy egyes részletekből magára a bűnösségre vagy ártatlanságra lehet következtetni. Ha már moBt kísérleteink gyakorlati értékét akarjuk megfontolni, úgy elsősorban szemünk előtt kell tartanunk William Sterilnek következő szavait: «Tisztán lélektani szempontból a probléma kétségkívül nagyon érdekes és a javasolt eljárást munkamódszereink figyelemreméltó kibővítéseként üdvözölhetjük; ellenben attól tartok, hogy e módszernek a forensikus gyakorlatban való alkalmazása ellen súlyos aggályok fognak felmerülni. A bíróság előtt nem lehet szó arról, hogy szigorúan megkülönböztessük azokat a személyeket, a kiknek lelki életében a tényállás megvan, azoktól, a kiknek psychéjében az teljességgel hiányzik. Mert a bíróság előtt mindenki, akár vádlott, akár tanú, tudja, hogy mivel vádolják, illetve miért hallgatják ki, tekintet nélkül arra, hogy valóban átélte-e a szóbanforgó tényállást, vagy sem. A vizsgálóbírónál való első kihallgatástól fogva az ártatlanul vádolt- nak psychéjét is folytonosan alterálják az eseménynyel kapcsolatos képzetek; e képzeteket minden czélzás az öntudatába hozza, ép úgy, mint a bűnösnek és oly érzelmi reakciókat vált ki benne, a melyeket megnyilvánulásaikban még kísérletileg is alig lehet megkülönböztetni a bűnösség külső jeleitől.» Ezek az aggályok föltétlenül igazoltak és habár kísérleteink azt mutatják, hogy az ártatlanul vádolt — ha ismeri is az egész tényállást és ha a kritikus hivószók öntudatába hozzák is a tényállással kapcsolatos képzeteket, illetve meg173
