Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
Az utolsó évek experimentalpsychológiai kutatásai anuak a bizonyítására törekedtek, hogy minden aktiv lelki működésünk az érzetek és az emlékezet működése folytán felhalmozott szellemi termékek kölcsönhatásán, az associátiókon nyugszik. Ez okból az associátiós működés a psychológiára általában véve, különösen azonban a psychopathológiára alapvető fontossággal bir. Az associátiós működés kikutatása elsősorban az associátiós kísérlet segítségével történik, melyet az angol Galton kezdeményezésére Wundt vitt be a psychológiába. A kísérlet lényege tudvalevőleg abban áll, hogy a kísérletező a kísérleti egyénnek egy szót mond, mire az oly gyorsan, amint csak tud, azon szóval válaszol, mely erre először eszébe jut. Ezen eljárásnak megismétlése által bizonyos mennyiségű szópárt nyerünk, melyeket associátióknak nevezünk. A kísérletező által kimondott szó a hivószó (Beizwort), a válasz a reakció. Kezdetben csak ezen szópárok logikus összefüggése keltette fel az érdeklődést, majd az iránt kutattak, vájjon az ekkép felbukkanó eszmetársítások jelenleg, vagy már elébb, esetleg a gyermekkorban keletkeztek és hasonló inkább theoretikus értékű kérdések iránt érdeklődtek. Gyakorlati értéket csak akkor nyertek a kísérletek, mikor a psychiáterek kezdtek behatóbban foglalkozni a kérdéssel, mint Krápelin, Sommer, Ziehen. Aschaffenburg, Bechterew, Claparéde, Bleuler, Jung, Biklin, Banschburg, Schule és mások, kik a kísérletet a legkülönbözőbb irányú psychológiai kutatásra használták fel. Könnyen érthető, hogy azon felfogást, mely szerint minden ember egy tetszésszerinti szóra megmérhetetlen számú választ talál, tehát hogy egy tetszésszerinti hivószóra számtalan reakezió lehetséges, az első pillanatra mindenki elfogadja. Ez azonban nem áll, mert az újabb kutatások kimutatták, hogy ez irányban igenis vannak korlátozó szabály 103