Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
63 14. Az optk. beszél ugyan utalványozásról (Anweisung, Assignation), de voltaképen nem ismeri ezt az intézményt mai igazi jelentőségében. Az optk. különböző intézményeket foglal az utalványozás gyűjtő nevezete alá. két főcsoportban különböztetve a teljes és nem teljes assignatio között.* A teljes assignatio az optk. szerint a végbement teljes tartozásátvállalás, midőn t. i. az adós beleegyezésével új adós lépett a hitelezővel kötött szerződés alapján az eddigi adós helyébe. Ez más szóval a novatio nélküli privativ intercessio, mikor a kötelem tartalma a régi marad, csupán az adós személye változik. Ismeri e mellett az optk. a nem teljes assignatiót, a mely mindig csonka ügylet, félbemaradt vagy még teljesedésbe nem ment adósváltozás. Ez állhat a) az eddigi adósnak a hitelezőhöz intézett nyilatkozatában, a melyben más adóst ajánl maga helyett; állhat b) az eddigi adósnak az utalványozódhoz intézett nyilatkozatában a mely ismét a) vagy egyoldalú, a mikor az utalványozott csak fizet hét az eddigi adós helyett, vagy (3) kétoldalú, a mikor is az utalványozott köteles az eddigi adós helyett fizetni, de a hitelező még önálló jogot nem nyer az utalványozott ellen (legalább addig nem, a mig nem értesítették róla); vagy állhat végül c) a belépni kívánó új adósnak a hitelezővel való megállapodásában, a midőn az nem egyéb, mint feltételes principál-interventio, vagyis a tartozás átvállalása azon feltétel mellett, hogy a hitelező az eddigi adóst az adóssági kötelékből kibocsátja. A modern jogokban ismert utalványozás azonban, mint olyan abstract jogügylet, a mely fennálló adóssági viszonyra való tekintet nélkül felhatalmaz valakit arra, hogy az utalványozó számlájára szolgáltatást teljesítsen a harmadik személy kezéhez, a nélkül, hogy a harmadik ezzel még önálló jogot nyerne az utalványozott ellenében: az optk. rendszerében ismeretlen. A novella ezzel szemben (181—193. §§., az opt. 1400.— 1410. §-ai helyébe) a mai jogi dogmatika értelmében szigo* Az idetartozó jelenségek tüzetes esoportositását nyújtja Hasenöhrl Österr. Obligationenrecht II. 77—79. §. 63
