Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
38 gondoskodik. A Főelőadmány ezen is segíteni igyekszik,1 noha a házastársi állagöröklés hiánya még így is nagyon érezhető.2 A novella (102. §. az optk. eddigi 796. §-a helyett) az özvegyi tartás intézményét fentartja és világossá teszi, hogy ez nem öröklési igény, hanem az örökösökre is átszálló élők közti tartási követelés, a mely mint ilyen a hagyatéki hitelezőkkel konkurrál. Ez a tartási igény a házastársi örökség vagy kötelesrész mellett is megilleti a házastársat, csakhogy természetesen beszámítandó a tartásra szükséges fedezetbe az is, a mit a házastárs akár öröklés útján, akár más módon ellátás czéljából a másik után kapott. Hasonló kombi- náczióját a házastársi kötelesrésznek és az özvegyi tartásnak (1958. §,) ismeri a Tervezet is, csakhogy természetesen a férjre való kiterjesztés nélkül. — Az özvegy nő vagy férj e czímen a novella szerint illő tartásra emelhet igényt, és csak akkor veszti el azt, ha végrendelet hiányában általában nem illetné őt törvényi öröklés (nov. 98. §., optk. 795. §.). Kitagadásnak helye nincs, minthogy ez nem köteles rész. 5. Az ajándék czírnén kiszabott kötelesrész intézményét mai alakjában az optk.-ből (951. §.) vette Országbírói Értekezletünk. Ez az intézmény nálunk ugyanolyan bajokban szenved, mint hazájában. Azt tudjuk az optk.-ből, hogy ha az örökhagyó a vagyon felénél többet elajándékozott, akkor az ajándékból a kötelesrész kiegészítését lehet követelni a megajándékozottaktól. Csak azt nem mondja meg a ptk., vájjon a hagyatékból kihasítandó kötelesrészt is az ajándékok beszámításával lehet-e kiszabni és hogy helye van-e a kötelesrész ily módon való kibővítésének a hagyaték terhére akkor is, ha az örökhagyó kevesebbet ajándékozott el a vagyona felénél? Hazai joggyakorlatunk egészben véve a helyes utakon mozog, midőn a kötelesrész kiegészítését ajándékozás czímén elsősorban a hagyatékból engedi meg, még pedig akkor is, ha az örökhagyó vagyona felénél kevesebbet ajándékozott el; a vagyon felét meghaladó ajándékozást csupán 1 Főelőadmány CCXIX. sz. elvi kérdés (VIII. k. 84. 1.). 2 Főelőadmány CCXVH. sz. elvi kérdés (VIII. k. 76. 1.). 38
