Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)

Vavrik Béla: Beszéd Szilágyi Dezső síremlékének leleplezése alkalmából [289., 1908]

1

Elfogadva lett szobrászművészünk Strobl Alajos terve, kit annak végrehajtásával is megbíztunk.

A rég óhajtott síremlék tehát készen áll, melynek leleplezését ezennel kérem.

Mélyen tisztelt gyülekezet!

Nem érezhetem magamat arra hivatva, de ez a hely nem is arra való, hogy Szilágyi Dezsőnek egy emberöltőn át a a közpályán kifejtett munkásságát méltányoljam. Az ő egyénisége, nyilvános szereplésének jelentősége nem tűr kis mértéket, mint általában azoké a férfiaké, kiknek, mint a korszellem kiváló képviselőinek, működésük messze túlemelkedve a közönséges színvonalon, mély nyomokat hagy nemzetük fejlődéstörténetében.

De különben is Szilágyi Dezső szereplésének tulajdon- képeni színtere a politikai élet volt. Hogy azonban mint politikus s mint államférfi mily sikerrel munkálkodott a nagy nemzeti feladatok és czélok megvalósításán, — hogy mily szempontok vezették a tényleges hatalmi viszonyokkal szemben a jogosult állami érdekek megvédésében, — s hogy mi módon és mily eszközökkel hatott a különböző politikai, társadalmi és vallásfelekezeti irányok és törekvések közti egyensúly fenntartására - annak igazságos méltatása egy későbbi idő történetírásának lesz feladata. -— Ezekről tehát ne essék szó! Ne vegyüljön tövis a cyprus-lombok közé.

De mi marad akkor még megemlékezésre méltó, ha erre a dús talajra nem léphetünk, melyen az elhunyt hervadhatatlan babérjait aratta? Megmaradnak még mindig a visszaemlékezésnek egyéb értékes gyöngyei abból a gazdag, kiaknázhatatlan kincsesbányából, mely Szilágyi Dezsőnek lelkülete volt.

És épen ezért nem lehet megválni e síremléktől a nélkül, hogy ezen ünnepies alkalommal a nagy halott emlékének néhány meleg szót ne szenteljünk: hiszen, hogy a bölcsész római (Mark Aurel) császár szavaival éljek, semmi sem lehet oly örvendetes előttünk, mint a derekasság, a jelesség ama képeinek szemlélete, melyek kortársaink tetteiben és magoktartásában gazdag bőségben tárulnak elénk. Azért üdvös azokat állandóan szemünk előtt tartanunk.

2ВД