Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Wittmann Ernő: A külföldön korlátolt felelősséggel alakult társaságok jogállása Magyarországon [287., 1908]
Ha a természettudós a napfénynek az emberi szemre gyakorolt hatását vizsgálja, úgy vizsgálat előtt a mondott nagy problémát számos apró kérdésre fogja bontani és minden kérdést külön-külön, kísérletekkel igyekszik majd megoldani. Nem fog elvontan és hosszasan elmélkedni arról, hogy a nap fénye minő hatást gyakorol az emberi szemre, hanem szét fogja bontani a napfényt azon külön színekre, a melyekből alakul és minden színű fénynek külön fogja kutatni hatását, hatását nem az emberi szemre, hanem hatását X, Y. vagy 2.-nek szemére, illetve szemének minden egyes külön alkatelemére. A természettudósok már régen tisztában vannak azzal, hogy a világon minden jelenség complex és minden jelenség más és más elemeknek összetételéből alakul — tisztában vannak azzal, hogy léteznek ugyan rokonjelenségek, de nem léteznek azonos jelenségek. Ezen általános elv felismerésének practikus következménye az, hogy tudományos kutatásokban nem a jelenségek, hanem az elemek összefüggését és viszonyát kutatják és csak ha már számos rokon esetben az összefüggést megállapították, igyekeznek bizonyos jelenség típusokat construálni és ezen típusokra vonatkoztatva általános elveket meghatározni. A természettudományok módszerének jellege tehát az, hogy a kutatás az elemekre vonatkozhatik. Az elemek tekintetében felismert igazságok pedig csoportosíttatnak és csoportosításuk által construáltatik a típus. A típus, a mely a törvény stilizálásának alapjául szolgál. A természettudományok ezen rationális módszerétől a jogtudományok szokásos módszere eltér. A jogtudományban ez ideig dívó módszerek nem állapították meg a tipikus eseteket kutatás útján, hanem vizsgálat nélkül elfogadták azokat 199 l*
