Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
Dr. Nemere Béla: Tisztelt Teljes-ülés! Az előttünk fekvő javaslat oly kérdést tárgyal, a mely a statisztika adatai szerint, vajmi csekély jelentőségűnek látszik. Egyes Ítélőtáblák területén évenként legfeljebb két uzsora- eset fordul elő és azok is felmentéssel végződnek. De még élénk emlékezetünkben van a jelen javaslat előadójának Beicliard ítélőtáblái biró úrnak találó jellemzése, melyet a múlt évben, a statisztikának a büntető jog terén való garázdálkodásáról mondott és különben is magában az a körülmény, hogy az esetek száma csekély, legfeljebb arra vall, hogy a fennálló törvényes tilalom már mint olyan, sok embert elriaszt az uzsora-deliktum elkövetésétől. De meg egyáltalán nem lehet a statisztikára hivatkozni akkor, midőn a javaslat új büntetendő cselekményeket kreál, melyekre nézve tehát eddig a statisztika hallgat. Azonban ha ritka is a biró elé kerülő uzsora esetek száma, annál komplikáltabb maga az uzsora kérdése, mely a közgazdaság teréről felnőve a hiteljogon keresztül a büntető törvényig nyújtja ki ágait. És itt rá akarok mutatni arra, hogy ily komplex kérdések megoldásánál sohasem a jelszavak, hanem csakis a kérdés gyökeréig való lebatolás oldhatja meg a csomót. Mert a mi az uzsoráról jelenleg közkeletű alapelv, az azelőtt ismeretlen fogalom, s a mi ma esetleg egyszerű mindennapi hitelügyletnek látszik, az nem rég még megvetendő uzsora lehetett. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden törvény gazdasági érdekek harczának az eredménye, nevezetesen, hogy az uzsoratörvényhozás az adósok és hitelezők küzdelmének a visszatükrözője. így az egyház mindaddig, mig földhöz ragadt szegények, mondhatnám közadósok szocziálisztikus gyülekezete volt, mindennemű kamatszedést perhorreszkált. 130
