Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
Dr. Hantos Elemér: T. Teljes-ülés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak jogi hibáit és hiányait az előttem felszólalt tagtárs urak olyan behatóan ismertették, hogy a magam részéről csupán a javaslatnak némely káros gazdasági kihatásairól fogok beszólni még pedig igen röviden, mert megigértem elnök úrnak, hogy csak 15 perczig fogok szólani és nem akarom most, mikor az uzsora ellen beszélek, az uzsora vádját magamra vonni az által, hogy becses türelmüket kétannyiszor, félóráig igénybe vegyem. Mindenekelőtt bátor vagyok rámutatni arra az érdekes jelenségre, hogy az uzsora-törvényjavaslat, mely most nemcsak a Jogászegyletben, hanem a gazdasági érdekképviseletekben ép úgy, mint a napi- és szaksajtóban állandó bírálat tárgya és sűrű támadások czélpontja, csekély eltérései az öt esztendő előtt benyújtott törvényjavaslatnak szószerinti mása. Első benyújtása idején ez a javaslat semmi hatást nem keltett, a minek oka abban keresendő, hogy az akkori pénzbőség és általános pangás nem ébresztette azokat az aggodalmakat, a melyek önkéntelenül támadnak oly időben, a mikor még élénk emlékezetében van mindenkinek az a világszerte uralkodott pénzválság, a mely a hitelezés feltételeit ediggelé példátlan módon felcsigázta, a mikor a közelmúltban ezer meg ezer existencia boldog volt, ha bármely áron hitelhez jutott, hogy különben biztos bukásától meneküljön. Mindez természetesen nem akarja azt jelenteni, hogy az uzsora-törvény reformjára szükség nincsen vagy hogy az időszerű nem volna, hanem csupán azt, hogy a törvényjavaslat nem értékesítette a lefolyt tanulságos válság tapasztalatait. Mielőtt ennek bizonyítását megkísérteném, megállapítottnak veszem, hogy az uzsorának az egész törvényjavaslat 125
