Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
natra, prima facie rendkívülinek tűnik fel. Ha nem így állana a dolog, akkor a forgalom és a forgalomnak az a része is, a mely minden tekintetben jogosult, szintén veszélyeztetve volna, különösen az által, hogy a javaslat szerint az ilyen ügyleteknek megtámadása, jogi kritika alá vonása úgyszólván minden időbeli korlát nélkül lehetséges. A törvénytervezet idézett szakasza az uzsorás ügyletet semmisnek mondja ki. Semmisnek mondja ki egyfelől azért, mert hiszen, a mire az indokolás utal, a Ptkv. tervezete a jó erkölcsökbe ütköző ügyleteket átalában véve semmiseknek mondja ki és semmisnek mondja ki azért is, amire az indokolás klasszikus tanú, hogy még olyankor is, midőn az érdekelt fél nem szólalt föl, a bírónak hivatalból kell megállapítania azt, hogy az ügylet érvénytelen; meg kell védenie akkor is, midőn ő magát nem védheti, vagy helyesebben a midőn ő magát védeni nem is akarja. A múlt ülésen nagyon érdekes megvilágításban részesült ez a kérdés abból a szempontból, hogy a tervezet ezen helye és egyéb érvényes jogunk között milyen szembetűnő aránytalanság van, midőn az uzsorás ügylet semmis, ellenben a zsarolással kapcsolatosan vagy megtévesztéssel létrejött ügylet csak megtámadható. De nemcsak ezen ellentét felötlő, hanem a tervezet nézetem szerint azon a czélon, a melyet szem előtt kellett volna tartania, túllőtt és hogy akkor, midőn az ügylet semmisségét mondta ki, nagy veszéllyel jár a forgalom szempontjából. Az ugyanis, hogy az ügylet semmis úgy a mint a tervezet azt kimondja, nézetem szerint kettőt jelent. Jelenti először azt, hogy az ügylet semmis lévén, az nemcsak a felek között semmis, hanem egyáltalában semmis, kivéve, ha valamely jogszabály a harmadik jóhiszemű személyt a semmisség következményeivel szemben megóvja. És e tekintetben utalnom kell újra a német Ptkv. 138. §-ának 2. bekezdésére és annak prakszisára. A német Ptkv. ezen intézkedése, a gyakorlati életben valami különösen hatékonynak nem mutatkozhatott, mert a Döntvénytárak tanúsága szerint úgyszólván alig merültek fel olyan esetek, a melyekre alkalmazást talál. De azon esetekben, a melyekben azon kérdés merült fel, vájjon az ügylet semmissége mit jelent, a német 4 i 114
