Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
27 Már egész carriereje is, előléptetési viszonyai is inkább egy negatívumon alapulnak, azon t. i., hogy a magánjogtól fázik. A büntető bírót tapasztalásom szerint erre az állására hajlandóvá és az intéző körök szerint arra valóvá teszi mindenekelőtt az a negativum, hogy ő magánjogi dolgokra kevésbé való. Ha már most ilyen előzmények után valamely magánjogi kérdésnek a sorsa attól függ, hogy az elsősorban a büntetőbíróságon hogyan megy keresztül, akkor ez a magánjogi következmények szempontjából rendkívül veszedelmes. Ügyvédi praxisomból mondhatom, hogy nem egyszer tapasztaltam ennek a viszonynak a fonákságát. Ott, a hol vagyoni kérdésekről volt szó, kétféle bajról győződtem meg. Néha az volt a baj, hogy rendkívül apró csip-csup dolgokról volt szó; ilyenkor az volt az érzésem, hogy nem érdemes az ilyen csekélységek miatt a büntető apparátust mozgásba hozni. Ha pedig nagy összegekről volt szó, akkor az impressziómat, a melyet nem egészen rövid ügyvédi praxisom alatt merítettem, csak abban foglalhatom össze, hogy az Isten mentse meg az embert attól, hogy valami nagy összeg kérdésében legyen dolga a büntetőbíróság előtt. (Igaz! Úgy van! Derültség.) Soha sem felejtem el az esetet, midőn egy végtárgyalás alkalmával egy ügynököt védtem, — az egyik instantia gondolom, hűtlen kezelésnek mondta, a másik sikkasztásnak, a harmadik pedig csalásnak minősítette az esetet. (Derültség.) Midőn az első instantia előtt védtem őt, az addig meglehetősen jó benyomásu vádlott a biró kérdésére, hogy «mit keresett ön évenként átlag» azt felelte, hogy «az különböző volt; volt olyan esztendő, hogy 3000 forintot, de volt olyan, a midőn 20,000 forintot kerestem.» A mikor azt mondta, hogy 20,000 forintot, akkor már ott volt az ítélet a biró ábrázatán ; az az ember el volt veszve, mert egy ember, a kinek majdnem kétszer annyi jövedelme van, mint egy ministernek, vagy négyszer annyi, mint egy curiai bírónak, — mert ez az a látkör — annak az embernek csalónak kell lennie. Ezzel azt akarom mondani, hogy a büntető jogszolgáltatás egész psychologiája szerint olyan, hogy vagyoni kérdések elbírálásának előzetesen kényszerűleg oda való terelése a magánjogi jogszolgáltatás szempontjából felette veszedelmes. 99
