Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
28 Ezért én teljesen hozzájárulok az előadó úrnak ahhoz a tételéhez, hogy kár volt a viszonyt aközt, a mit ő úgy nevez, hogy magánjogi és büntetőjogi uzsora, így formulázni. Én nem úgy formuláznám, hogy más a magánjogi, mint a büntetőjogi uzsora. Én ennek a különben újabban, különösen szegény, boldogult Fayer László barátunknak patronage-a alatt nagyon gyakorlatba jött megkülönböztetésnek, hogy az egyes fogalmak mások büntető és mások magánjogi szempontból, ennek a megkülömböztetésnek soha sem voltam hive. Lehet, hogy egy magánjogi ügylet a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága miatt nem érdemes a magánjogi védelemre ; de ez más valami mint az uzsorás ügylet, mely büntetésre érdemes. Nézetem szerint az, a mit az előadó úr magánjogi uzsorának mondott, oly ügylet, a melyre csakis az a negatívum kell, hogy nem érdemes a bírói védelemre. A biró vagy a tárgyi jog megvonja egy ilyen ügylettől az ő elismerését, védelmét; azt mondja: «az ilyenekkel én nem törődöm; nekem más dolgom van; én a becsületes embereknek védője vagyok; ezt csináljátok meg egymás között,» mint a német mondja: «Pack schlägt sich; Pack verträgt sich.» Más a büntető uzsora, ott nem az a kritérium kell, hogy az uzsora nem érdemes jogvédelemre, hanem ott egy positivum kell: annyira veszedelmes valami az, hogy a köz szempontjából megfenyíttetlenül hagyni nem szabad. Ez egészen más. Két különböző dolog az, a melyek mindegyike, hogy úgy mondjam, más-más vármegyében van; ezeket egyazon kritérium alá formulázni nem lehet. Ezen javaslatnak két felötlő vonása van. Az egyik egy relativum: hogy a tényállás nagyjában ugyanaz a magánjogiig — mondjuk — erkölcstelen ügylet és az uzsora tekintetében; a másik abszolútom: hogy rendkívül szélesre van kiterjesztve az a tényállás. Hogy kiemeljem a hatályban levő uzsoratörvénynyel szemben a főkülönbséget: mai törvényünk a vagyoni romlásnak veszélyét hangoztatja, tehát nem esik alája a puszta, bármily feltűnő aránytalanság : ez nem jelent uzsorát. Ha az ügylet szubsztrátuma olyan, hogy az illetőnek vagyoni viszonyait tekintve nem esik latba, ha mindjárt aránytalan is az ellenérték, pl. hogyha egy nagyon 100
