Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
t. i. analogia legis útján érhető el, addig a másik csoport közvetlenül, magukból a törvényes rendelkezésekből igyekszik kártérítési igényt levezetni. Annyi bizonyos, hogy véleményeltérés ma már csupán az indokolás tekintetében létezik, az eredményt illetőleg egyértelmű mindenkinek a nézete, hogy a pozitív szerződésszegések következményei azonosak a késedelem és a szolgáltatás lehetetlenségének következményeivel. Annál vitatottabb e tétel megindokolása. Mint már fentebb jeleztem is, a magam részéről azt mondanám, hogy ebben az esetben egy úgynevezett hézaggal állunk szemben,* a tudomány és joggyakorlat szerepét tehát ehhez képest kell megállapítanunk : a megoldás a hézagok kitöltésére vonatkozó általános elvek alkalmazásában van adva. Ámde ez az állítás a német irodalom álláspontjával szemben rendkívül merésznek tűnik föl. Maga Staub nem látott a törvényben hézagot; ő azt mondta, hogy egy általános, a törvényben ugyan expressis verbis ki nem mondott, mindazonáltal implicite benne- rejlő alapelvet kell fölvennünk, a mely alapelv abban áll, hogy valamely kötelezettségnek vétkes megszegése kártérítésre kötelez, hacsak a törvény ezt kifejezetten ki nem zárja. Staub bírálóinak a feladata lett volna most már megvizsgálni, vájjon elegendő-e ennek az alapelvnek a megállapítása? Nem marad-e fenn még ezután is valamelyes hézag a törvényben? A kérdésnek ezt az oldalát azonban senki se kutatta; midenki a másik irányban kereste a kifogásolni valót, t. i., hogy Staub megoldása is túlságosan «szabad», mert nem szabad ilyen általános, csupán a «törvény szelleméből» levezethető alapgondolattal operálni, a mikor magukból a törvényes rendelkezésekből is levonható a keresett következmény. Ezért adták föl Staub álláspontját és kerestek kifejezett, 7 * Y. ö. erre nézve a Staub id. müvéről írt bírálatomat, Grün- hut’s Zeitschrift für das priv. u. öff. Recht der Gegenwart. XXXII. kötet 178. s. к. о. 7
