Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Lengyel Aurél: A Magyar Jogászegylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tárgyában. IV. füzet [279., 1907]
14 a be nem hajtható pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés, mikor tehát az forog kérdésben, hogy az elitéit helyzetén könnyítsünk: akkor az elitéit, még ha kihallgatása végett újból is meg kell jelennie a biróság előtt, alappal panaszkodhatnék, hogy ez a «zaklatás» «az ő életének menetét nagyon igazságtalanul hátrányosan befolyásolja.» Értékesíthető volna az az eszme is, mit Fayer 1892-ben előterjesztett törvénytervezetében vetett fel, hogy nevezetesen a megfelelő esetekben a kedvezmény megadása biztosítók adásától tétessék függővé. Kódexünknek tudvalevőleg az az álláspontja, hogy nem a büntetésnemek vonnak maguk után beesületvesztő hatályt. Factum diffamat. A törvény a cselekményeket sorolja föl, melyeknek megállapítása esetén a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése kimondandó. Nem is nevezi e jogkövetkezményt a polgári becsületjogok elvesztésének (Verlust des bürgerlichen Ehrenrechtes), hanem egyszerűen óvóintézkedésszerű mellékbüntetésnek. Nevezetes határozmánya a törvénynek, melyet elég sűrűén is vesznek biróságaink alkalmazásba, hogy abban az esetben, ha főbüntetésül hat hónapi fogházat meg nem haladó büntetés szaba- tott ki, a mellékbüntetés kimondása mellőzhető. Ennek a rendszernek szinte kínálkozó továbbfejlesztése volna, ha a Novella kimondaná, hogy a büntetés felfüggesztését megállapító ítéletben sem hivatalvesztés, sem a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése ki nem szabható. Kimondandó volna az is, hogy ily esetben a Btk. 60. §-ában körülírt jogkövetkezményeket, de a viselt hivatalnak elvesztését sem lehet megállapítani. Feleslegeseknek látszanak ugyanis a 'mellékbüntetések alkalmazásában rejlő rendszabályok ott, hol — miként azt épen a felfüggesztés ténye tanúsítja — a biró a cselekményt tárgyilag nem súlyosnak s az egyént társadalmilag nem veszélyesnek ítélte. Ki nem egyenlíthető ellenmondás mutatkozik abban az Ítéletben, mely egyrészt az erkölcsi behatás iránt fogékonynak s romlatlannak deklarálja a vádlottat, kinél supponálja, hogy bűnhődik már a bűntudatnak súlya alatt és az államnak rosszaló kijelentésével, másrészt fenforogni látja vele szemben azt a publicae hone64
