Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
117 együttes említése; így olvassuk ezt Azo Summájában,1 így a Glossában: ius est ars idest scientia . . . .2 Ámde menjünk tovább! Az igazságosságnak a Hármaskönyvben olvasható fogalommeghatározása, úgymond t. tagtársam, két stilaris sajátság tekintetében tér el az Institutióktól és egyezik a Summával. Az egyik a barbár unicuique alak (mellesleg megjegyzem, hogy ezt olvassuk a Glossában3 is) az Institutiók cuique szava helyett. Constatálom, hogy a Summa bécsi codexében, a melyet én lemásoltam, kétszer is az egyszerű cuique fordul elő, Tomaschek is azt közli.4 A másik eltérés, a mely egyúttal a Hármaskönyvnek jellegzetes egyezése a Summával, a tribuens, mivé az Institutiók classikus gerundiuma, tribuendi, a Summában «torzult». Constatálom, hogy ez a torz tribuens a közkézen forgó összes kiadások szerint magukban az Institutiókban foglaltatik. Menjünk tovább ! A Summa etymologiai magyarázatát adja annak a forráshelynek, mely szerint bennünket, a joggal foglalkozókat, méltán a sacerdos névvel lehet illetni: «sacerdotes idest sacras leges docentes». Ezt, úgymond t. tagtársam, átveszi Werbőczí, de szokása szerint kiczifrázza: «sacras leges et cuilibet sua iura ministrantes». Constatálom, hogy a Glossa ordinaria5 ezt tartalmazza: «. . . merito quis nos sacerdotes appellet idest sacra vel sua iura cuilibet ministrantes». Nyilvánvaló, hogy Werbőczi e helyütt semmi esetre nem vett át egyebet a Summából, mint csupán azt a két szót: «sacras leges»; de valóbbszínű, hogy ezt is oly jogkönyvből kölcsö1 Ad tit. 1. libri I. Instit. (1533-iki kiadás 354. v.): «Ponitur [ius] pro ipsa arte vei pro eo quod scriptum habemus de iure... Est autem ars secundum Porphyrium de infinitis finita doctrina .. .» 2 Ad I. 1. D. I. 1. Sőt megtaláljuk az ars és scientia fogalmaknak a jogra való vegyes alkalmazását már a «forrásokban», Justinia- nusnak «Omnem reipublicse» kezdetű constitutiójában, a melynek 5. §-ában olvassuk: «Quod psene in alia nulla evenit arte, quum etsi vilissima) sint, omnes tamen infinitae sunt, h®c sola scientia habeat finem mirabilem in pr®senti tempore a nobis sortita». :I Ad 1. 10. D. I. 1. «Item per hoe quod dicitur: ius suum unicuique tribuere . . .» 4 321. 1. L. fent 73. és 76. 1. 5 Ad 1. 10. D. I. 1. 411
