Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
т nözte, a melyben egymás mellett meg volt, a mit mi a Glos- sában és a Summában találunk. Nem kevésbbé gyengék végül a t. felszólaló úr még hátra levő példái, a melyek mind a 2. czím 4. §-ából, a ius naturale fogalommeghatározásából valók. «Inde descendit», hangoztatja t. tagtársunk, a forrás- szerű «hinc descendit» helyett, «docet et docuit» a római jogi források egyszerű «docuit» szavának helyén egyformán megvan mind a Hármaskönyvben, mind a Summában. Nem akarok arra súlyt helyezni, hogy a bécsi codexben «hinc descendit» áll és a puszta «docuit», Tomaschek csakugyan úgy közli a Summa szövegét,* miként t. tagtársam állítja, az olmützi — úgyszintén a budapesti — kéziratban bizonyára emígy olvasható a szóbanforgó hely. Azonban kérdem: milyen jelentőséget tulajdoníthatunk az efféle egyezéseknek, ha látjuk, ismétlem, hogy a Hármaskönyv e szakasza, a mely úgy, mint a Summa illető helye, Gratianus egy canonjából és az Institutiók három mondatából van összeforrasztva, mennyivel teljesebben és pontosabban tartalmazza Gratianus szövegét ? És ugyanilyen természetű és jelentőségű, tisztelt Teljesülés, a Hármaskönyvnek és a Summának többi közös stilaris sajátsága is! Még csupán dr. Gábor úr felfedezésére óhajtok egy rövidke megjegyzést tenni. Nem arra, hogy ő a Nemzeti Múzeum kézirattárában ráakadt az elveszettnek hitt Eben- dorfer-codexre: ezt illetőleg nincsen egyéb nyilatkozatom, mint t. tagtársam szorgos buzgalmának őszinte elismerése, (a melybe lehetetlen bele nem vegyülnie annak a sóhajnak, hogy magamfajta közhivatalnokot a hivatali órák nehéz nyűge teljesen távol tart az ilyen antiquarius búvárkodások örömeitől és dicsőségétől). A t. felszólaló úrnak azt a felfedezését értem, hogy a Prológusnak (nemkülönben a királyhoz intézett ajánlásnak) megszerkesztésénél Camerinói János minorita barát segédkezett Werbőczinek, hogy nevezetesen ő szolgáltatta neki a classical és egyházi irodalomból vett sok-sok idézetet. E tételét a t. felszólaló úr arra ala* 321. 1. 118 m
