Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
115 huszonhét sor való a három Részből! Nem, tisztelt Teljesülés, én nem túloztam Tomaschek tételét, a midőn azt meg- czáfoltam. Nem túloztam sem a tételének tartalma tekintetében : mert Tomaschek igazán mondotta azt, a mit én neki tulajdonítottam; sem az ő fejtegetéseinek tenorját és modorát illetőleg: mert én igazán nem tüntettem fel a tanulmányát oly hangúnak és oly czélzatúnak, a minőnek úgy látszik dr. Gábor úr gondolja, hogy feltüntettem. Én egy fél szóval sem neveztem Tomaschek állásfoglalását támadásnak, a mely- lyel szemben Werbőczinek «védelemre» lenne szüksége. Ellenkezőleg, higgadtan exponálónak neveztem az osztrák jog- történész tételét; és a középkori jogi irók kölcsönzéseiről mondott szavainak szószerinti idézése (a mely szavakat pedig Tomaschek nem is a Hármaskönyv, hanem a Summa «védelmére» mondotta) tökéletesen és végképpen kizárhatta azt a netaláni feltevést, hogy Tomaschek az állított bő átvételekben Werbőczi valamelyes inferioritásának tanúságát látná. A t. felszólaló úr azonban a bizonyításomat sem Ítélte objectivnek. Szerinte én oly érvelés ellen fordultam, a minőt alapos tudósról, a milyen Tomaschek volt, feltenni nem szabad, viszont elmellőztem azokat a komoly érveket, a melyekkel Tomaschek a maga tételét támogatta. Tisztelt Teljes-ülés, én az értekezésemben véges-végig szemlélhetővé tettem a «hármas szövegmenetet»: a Hármaskönyv szövege mellé helyeztem a Summának megfelelő — többé-kevésbbé egyező — helyeit, egyúttal pedig a Hármas- > könyvből a betűk külön typusának segítségéval kiemeltem mindazt — és csakis azt, — a mi a két Corpus iurisból való; és mindenütt, a hol a Hármaskönyv az eredeti forráshelytől akár mily kevéssé, akár csak egy szó vagy egy nyelvtani alak tekintetében eltér, a jegyzetben az illető forráshelyet közöltem szóról-szóra. Ilyen módon jóformán az első pillantásra nyilvánvalóvá válik, mi az, a mi a Hármaskönyvben a Summával és a két Corpus iurissal közös, mily sok az, a mi csak a Corpus iurissal, és mily kevés az, a mi csak a Summával közös; az első pillantásra szembetűnik továbbá minden egyes helynél, a mely a Summával és az eredeti forrásokkal egyezik, vájjon a Hármaskönyv szövege 8* 409
